|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Arcomat két kezembe temetve,
Hisztizek az idegtől remegve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha nem az van, amit szeretnék.
Elköszön tőlem minden ihlet,
S az utolsó rím sem engem illet.
Hisz arcomat a fénybe későn emeltem,
De biztos, hogy nem ezt érdemeltem.
Biztos, hogy a bűnöm nem ekkora,
Hogy ne legyen kegyelem rá semekkora.
Hogy ne lenne, aki megbocsátana,
Egy könnycseppnyit szeretni nem ártana.
De fohászomra nem válaszol senki,
Ennyire nehéz hát engem szeretni?
Ekkora a bűnöm, az, hogy mégis élek,
Ekkora hiba, hogy senkitől se félek?
Elfordul tőlem bárki, aki boldog,
S leválnak lassan rólam a dolgok.
Meztelen lelkemet széthordja a szél,
S e lelketlen testtől meg mindenki fél.
Testem pedig, mint üres báb,
Porlad szét egy kicsivel odább.
S utánam csak pár vers marad,
Mi álmokat vet s könnyeket arat
Pár mondat, néhány játékos rím,
S a vers máris büszke erős hím.
Mely bárhol néma csendet teremt,
S titkon ez nekem sokat jelent.
Titkon mindig is vágytam arra,
A versem fakasszon mindenkit dalra.
Meg, hogy a kicsiket rólam okítsák,
S az órákon a verseimet tanítsák.
Persze tudom én, hogy ez csak álom,
Nem ráz majd meg senkit a halálom.
Hisz nem lesz egy egész emberöltő,
Hogy észrevegye bárki: nincs már a költő.
De amíg csak élek addig én írok,
És verseket költök, amíg csak bírok.
Ez a szörnyű valóság nem egy hamis mese,
Így lettem a szavak szerelmese.
Arcomat két kezembe temetve,
Zokogok magamon nevetve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha élnem kell, amit felednék.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
