|
|
|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Arcomat két kezembe temetve,
Hisztizek az idegtől remegve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha nem az van, amit szeretnék.
Elköszön tőlem minden ihlet,
S az utolsó rím sem engem illet.
Hisz arcomat a fénybe későn emeltem,
De biztos, hogy nem ezt érdemeltem.
Biztos, hogy a bűnöm nem ekkora,
Hogy ne legyen kegyelem rá semekkora.
Hogy ne lenne, aki megbocsátana,
Egy könnycseppnyit szeretni nem ártana.
De fohászomra nem válaszol senki,
Ennyire nehéz hát engem szeretni?
Ekkora a bűnöm, az, hogy mégis élek,
Ekkora hiba, hogy senkitől se félek?
Elfordul tőlem bárki, aki boldog,
S leválnak lassan rólam a dolgok.
Meztelen lelkemet széthordja a szél,
S e lelketlen testtől meg mindenki fél.
Testem pedig, mint üres báb,
Porlad szét egy kicsivel odább.
S utánam csak pár vers marad,
Mi álmokat vet s könnyeket arat
Pár mondat, néhány játékos rím,
S a vers máris büszke erős hím.
Mely bárhol néma csendet teremt,
S titkon ez nekem sokat jelent.
Titkon mindig is vágytam arra,
A versem fakasszon mindenkit dalra.
Meg, hogy a kicsiket rólam okítsák,
S az órákon a verseimet tanítsák.
Persze tudom én, hogy ez csak álom,
Nem ráz majd meg senkit a halálom.
Hisz nem lesz egy egész emberöltő,
Hogy észrevegye bárki: nincs már a költő.
De amíg csak élek addig én írok,
És verseket költök, amíg csak bírok.
Ez a szörnyű valóság nem egy hamis mese,
Így lettem a szavak szerelmese.
Arcomat két kezembe temetve,
Zokogok magamon nevetve.
Mert mégis mi mást tehetnék,
Ha élnem kell, amit felednék.
Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
.jpg)
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.
