|
|
|
Seanszi:
Nyárból tél lett lassan a szivárvány eltünt
De a szívemben a meleg még semennyit sem enyhül
Lehet kívül remegek de legbelül nem tünt
El az a láng amit megygyújtottunk együtt
Éreztem én már hogy ez a lány szeret igazán
De nem lehetünk boldogok mert mindig csak az igazát
Helyezi előre így állom ki a próbát
De nem csinálok elefántot inkább megtartom a bolhát
Az ember nem rejtheti mindig el a gondját
De előtörnek a gondolatok besokal egy pontnál
Meg marad az álom a naplementés partot
Álmodom veled melletted én mindörökké ki tartok
Ilyen a szerelem ha őszínte úgy szeretem
Ha meg szeretek valakit a legnehezebben feledem
Tudom nem tehetem szeretnék benne hinni
Ha kívánhatnék az lenne hogy az enyém legyél mindig
SzőkM:
Örökre együtt te meg én legyünk bárhol a föld peremén
Szeretlek és nélküled elvesznék az idő terepén
Azt hogy mitől szerettél meg nem is sejthetem
Azért írom versessé mert az érzelmeim rejthetem
Ha akarod meg fejtheted a megoldást majd vázolom
Tiéd volt a főszerep csak te voltál a vászonon
Mentem volna utánnad akár több száz nagy városon
De te úgy érezted semmi sem segít már a pároson
Nagy ritkán átoson az agyamon a gondolat
Hogy a blúzodon kigombolom szabadon a gombokat
Hajtanám a pontokat ha lenne tőled piros pont
Emléxel az elején amikor még minden tilos volt
Lehet néha kínos volt de legalább mi egymásé
Ha akartad volna tiéd lettem volna nem másé
Kár a felhajtásért mert az idő elrepült
Amit kívántam régen valakitől elkerült
De a listámra felkerült talán majd be teljesül
Hogy mi az álmom az hogy két szív újra egyesül
Mert örökre együtt te meg én legyünk bárhol a föld peremén
Szeretlek de nem állíthatunk az idő kerekén
New -C-:
Ha kívánhatnék mesébe az aranyhaltól hármat
Az első az lenne hogy mindenkinek legyen társa
Ne legyen magány és semmiféle kétség
Tudja mindenki mit jelent az a szó hogy féltés
Második az őszinte őszinte szemekkel
Őszintén mondani azt a szót hogy szeretlek
Sose feledlek szívembe be zártalak
Az fáj hogy csak legszebb álmaimban láthatlak
Álmok .. álmok valóra válhatnak
Kiskoromban az angyalok biztos is hogy átbasztak
Álom már a szebb világot várom
Még kívánhatok egyet mert összesen van három
Teszem rá a fejemet hogy nem lesz happy end
Az életnek a fő rendezője elment lepihent
De kívánom még is h legyen valami jóó benne
Mert valami jó dolog már télleg jót tenne
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
