|
|
|
Álom volt csupán, hogy szépeket álmodom,
Csak álmodtam azt is, hogy végre megváltozom.
Csak álom, hogy nem hagynak magamra a bajban,
Hiszen háború dúl minden hajnalban.
Az utcákon mindent elborít a mocsok,
Élő ember itt a holtak vérében tocsog.
Akárhova nézek csak pusztítást látok,
Nem amerikai álom, csak megtestesült átok.
A pénz is ellenem fordul amit, elköltök,
És itt már elég régen nincsenek erkölcsök.
Ha most ez a jelen, mi lesz tíz év múlva,
Így is eláraszt mindent a sok pornós kurva.
Mit régen elítéltünk az mára már jó,
Joshi Bharat kell meg a Mónika Show.
Talán észre sem venném, ha ez eltűnne,
És nem lenne Benkő meg a Kiszel Tünde.
Hát, lázadás kéne, egy gyors visszavágó,
De esély sincs rá, míg hírérték a Pákó.
Ezek miatt annyira üresek a napok,
Kimossák az agyad a beteg bulvárlapok.
Itt nem kell irodalom és nincsenek tervek,
Sokan azt sem tudják mik azok a versek.
A lusta rosszindulat mindenen át ég,
Az életünk csak egy lövöldözős játék.
És hiába vagyok én legény a gáton,
Céltábla virít már mindegyik háton.
Utat így magamnak hiába is vágok,
Ezreket ölnek a különböző rákok.
De milyen lesz a jövő, ha ez a jelen,
Ezen gondolkozom minden éjjelen.
Ezen tűnődöm a csendes magányban,
Zajos utcákon és a hitvesi ágyban.
Tudom, hogy egyedül ehhez kevés vagyok,
És naivan az én álmaim nagyok.
De én mégis titokban hiszek abban,
Talán magadra ismersz Te is-e szavakban.
Talán megszólal a lelkiismeret benned,
És érzed majd, hogy ideje valamit tenned.
Felébred az eddig elnyomott tudatod,
És magad a győztesek közé juttatod.
Én Téged akarlak, nem kérek sokat,
Emiatt is írtam ezen sorokat.
Jelzésnek szántam, hogy végre feléledj,
S, hogy szunnyadó éneddel tudatodra ébredj.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
