|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ma este kiírok magamból mindent,
Harmonikus békét teremtve itt bent.
Mert most komoly háborúk dúlnak,
És súlyosan pusztító tüzek gyúlnak.
Ez a 2. versszak mégsem a kezdet,
Csak terelek és ezzel időt vesztek.
Pedig jól tudom, hogy itt a vége,
A szerelemnek sincsen több menedéke.
Pénteken reggel már mindene remeg,
Az emberekre csak zavarában nevet.
Már semmit sem akar csak az estét,
Karácsonyfának képzeli a testét.
Körülötte lassan leszáll az éjjel,
S Ő pimaszul flörtöl a veszéllyel.
És csillog, mint ezernyi csillag,
S már a bulin várja a kemény mag.
A buliba lépve gátlás már nincsen,
Ilyenkor tényleg átlényegül minden.
Buliboyok tucatjai hívják „vacsira”,
Míg lázasan fekszik otthon a pasija.
Megejtően mosolyog és kelleti magát,
Mert a zajban senki sem érti a szavát.
Hiszen ez már jó régen meg lett írva,
Hogy az ilyet nem az esze viszi majd sírba.
De most Őt pásztázza minden fény,
Pedig félig sem igazi emberi lény.
Csak rázza a testét mindenen át,
Semmi nem érdekli csak a buliig lát.
Közben pasik fonják testét körbe,
Percenként más repíti a gyönyörbe.
„Ez Nekem jár, szeress vagy vess meg!”
Hörgi mikor már mindene nedves.
S az erre kitenyésztett szteroidos bikák,
Már indulnak és nem is kezdenek vitát.
Nyögések sikolya hallik az éjszakában,
Pezsgő is spriccel ebben az orgiában.
Hajnalban aztán vége a napnak,
Gyalog mennek, akik közel laknak.
A többiekért már megjött a taxi,
Félbe is szakadt az egyik utolsó szaxi.
Az aznap délelőtt megy a pocsékba,
Ő tudatlanul fetreng a moslékba.
S már nyoma sincs a híres jókedvnek,
Csak a minije közepén valami fehér nedvnek.
Feltápászkodik lassan, összeszedi magát,
Bár még maga sem érti a saját szavát.
De a pasija még mindig lázasan fekszik,
Neki ez az este vajon mennyire tetszik?
Hisz míg Ő órákon át a lázzal harcolt,
A „szerelme” pasik tucatjával karcolt.
Azért teszi, mert szerinte nem zavarja,
Hisz ugye amúgy is mindenki azt akarja.
De egyszerre megtörik a csendes hitben,
És a hallgatás mögül előrobban minden.
De hiába jön minden, ha minden hiába,
A „szerelem” mosolyog csak a piába.
Hülyeséget beszél, de a szeme ragyog,
Értelmetlen baromságot gagyog.
A legújabb felsőjét csodálja, amit vett,
És fel sem foghatja, hogy mi az, amit tett.
De néhány nap múlva a józanodás után,
Csak bámul maga elé kedvetlenül bután.
Értetlenkedik, mert tényleg semmit se ért,
Miért ekkora az ár egyetlen éjszakáért.
És jön az önsajnálatba injektált hiszti,
„A nagyjelenettől majd megenyhül biszti”
Hát, nem enyhül meg a kisemmizett szív,
Hát, hisztizik is tovább had jöjjön csak az ív.
Gondolom most már világossá vált,
Bennem tett ez a lány komoly kárt.
S bár szeretem máig, de elegem lett,
Másról szól számomra ez az élet.
Amit meg mondtam a túl nagy árról,
Te tűrnéd, hogy lazán bárkivel smárol?
Hát, nem adok Neki én se több új lapot,
Ki tudja legutóbb milyen nyavaját kapott.
Van elég bajom, köszi így is szépen,
Most is lázasan írom ezt éppen.
Hát, nem kell plusz nemi nyavaja,
Mert engem nem véd meg semmiféle kabala.
Ez hát, a végszó, nem írok többet,
Majd találsz nálam jóval különbet!
Úgyis non-stop azt mondod, szenvedsz,
Hát a hőn áhított örömöd most meg lesz.
Formás tyúk vagy és, ha a depikéd rád tör,
Majd simogatja a buksikád Szaby barátnőd.
Ez a vers pedig végérvényesen itt marad már most,
Ezt nem törlöm már, úgyhogy hiába is nyávogsz!
Az egy éve alakult budapesti bluegrass zenekar októberben Amerikában turnézott. A koncertsorozatot a Texas Sounds International Country Music Awards fesztiválon kezdve az év zenekara díjjal tértek haza.
Hét koncertet adtak a hajdani vadnyugat ikonikus városaiban
„Régi álmom valósult meg, hogy azokon a legendás vidékeken játszhattunk, amit annak idején a western filmekben láttam. Például Tombstone városa, ami Arizona déli részén a sivatag közepén fekszik. Itt forgattunk egy klipet, aztán délután kettőkor adtunk egy koncertet. De a Billy Bob (FortWorth), és a Maverick (Tucson) country klubokat is imádtam, ahol fantasztikus zenekarokat láttunk.” – próbál válogatni a tengernyi emlékből Kovács Kornél, a zenekar vezetője, énekese, akit az amerikai folkmuzsikáért rajongó közönség egy másik zenekarból, a Nyughatatlanból is ismerhet már.
A The Riverside Soul négyesét a turné valamennyi állomásán kirobbanó lelkesedéssel fogadta a helyi közönség, ami nem is csoda, igazán különleges élmény lehetett nekik, hogy valaki egy kis európai országból érkezve az ő népzenéjüket játssza.
A csapat a közelmúltban jelentette meg első lemezét, az utazásra írt legújabb, Unexpected Journey című dalukra pedig gyorsan forgattak is egy klipet az arizonai sivatagban, ami előreláthatólag a hónap végén debütál majd. De nem ez volt az egyetlen képanyag, amit kint rögzítettek, kapva az alkalmon, hogy a műfaj autentikus környezetében videózhatnak, több felvételt bezsebeltek, amik akár egy-egy útinaplónak is simán beillenének.
Sedona, vörös sziklas hegység, ahol oly sok western mozi játszódik, egyértelműen magával ragadta a társaságot. Videó itt.
„Az amerikai turnénk egyik legjobb koncertjét Phoenixben adtuk, nagyon jó volt a hely és a közeg minket is hangulatba hozott. Ezután érkeztünk Sedona-ba, ahol a főútról már látszott a lenyűgöző Cottonwood sziklás hegység, itt vettük fel a kedvenc gitárosom Doc Watson feldolgozását, a Streamline Cannonball című számot” – mesélte Kornél a felejthetetlen élményt.
A turnéról egy teljes összefoglaló videó is készült, amit itt láthattok.
A következő The Riverside Soul koncertek
2025. november 22. Debrecen, Incognito Club
2025. december 05. Budapest, Fat Mo’s
2025. december 17. Budapest, Renegade Blues Bar
Fotók: The Riverside Soul
