Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Hetvenkilencet mutattak a naptárak,
S még nem jártak az égben az árak.
Mikor az égbolt megnyílt felettem,
S bár nem akarta senki mégis megszülettem.
Néztem is a sok elém táruló képet,
És láttam a sok rajtam ámuldozó népet.
"Milyen kis kancsi, és a feje milyen kerek!"
De azt egyik se mondta: Jé, milyen szép gyerek!
Nyolcvanhétben aztán kis iskolás lettem,
Máig is emlékszem, hogy mennyire szerettem.
Sok misztikus vers, sok érdekes forma,
Csak két dolog nem ment: Az ének meg a torna.
Sok-sok új embert ismertem meg ekkor,
Meg, hogy mi a derékszög és, hogy mi a vektor.
Tanított az élet s minden fa és bokor,
A saját szüleimmel is elindult a pokol.
Kilencvennégyben vége lett a dalnak,
Az akkori haverok máig is hadarnak.
Nyolc esztendő után kijártuk a sulit,
S már csajokat akartunk, szerelmet és bulit.
A volt osztálytársnők meg értetlenül lestek,
Ahogy bámultam azt, hogy teherbe estek.
Én vagyok bolond, hisz a gyerek a minden,
De mire mész vele, ha másod meg nincsen?
Kilencvenhatban már minden haver kanos,
Én közben rájöttem, hogy nem leszek asztalos.
S mint, birkanyáj mellől a lázadó pulit,
Két és fél év után hagytam ott a sulit.
Rájöttem arra, hogy nem tudom csinálni,
Többre vagyok hivatott, mint robotgéppé válni.
S, hogy ne ébresszen engem ordítozó vekker,
Így lett hát belőlem alattomos hacker.
Kilencvenkilencben mikor virágzott a repce,
Már fel volt állítva rám a kelepce.
S mivel nagyképűn hittem, hogy a csúcson álltam,
Mit sem sejtve lazán bele is sétáltam.
Egy csapásra akkor beborult az égbolt,
De máig is emlékszem mégis milyen szép volt.
S mint, a tűzbe dobott kukorica kévét,
Zabált fel engem is az egyik új tévé.
Kilencvenhétben már a parkokban ültem,
Elfogyott a lóvém s az utcára kerültem.
Szép lassan nagy gazember lettem,
Padokon aludtam és napokig nem ettem.
Míg mások ünnepeltek én havat lapátoltam,
És lassan felfogtam, hogy az életem-eltoltam.
Míg mindenki evett és a hóesésben szoptam,
S ha úgy hozta az élet, hazudtam és loptam.
Kétezerben aztán helyre állt a béke,
Ez azóta is a lelkem menedéke.
A züllött stílust többé már nem vittem,
A saját erőmből leérettségiztem.
A fősulis évek túl gyorsan elteltek,
Örültem neki, hogy a szüleim nem vertek.
A sikerhez a saját tudásom vitt oda,
S birtokomba került egy saját diploma.
Kétezer ötben mégis megváltozott minden,
Összeomlott mindaz miben addig hittem,
Akiért éltem, magának más talált,
Még máig is érzem, hogy vágytam a halált.
Ami akkor történt máig nem érthetem,
Magam dobtam el a saját életem.
Üres testemben a lélek életlen,
Hófehér falak közt, kórházban ébredtem.
Kétezer nyolcban aztán elmúlt a nagy vihar,
S bár, azóta sincs, aki mellettem, kitart.
Én akkor is őszintén hiszem azt mégis,
Hogy nem vagyok rossz, s ezt látja az ég is.
És eljön majd az én időm is, érzem,
Mikor a szerelmet nem irigyen nézem.
Mikor engem füröszt majd tejben-vajban,
Ki több lesz majd nekem, mint barát a bajban.
Addig azonban marad a remény,
S az igazságtalan élet mely kemény.
Marad csak ez az üres rím halom,
Mit bedarál bennem az emlékmalom.
- Azt hiszem 2016-ban, még jóval az előző lemezem (You And The World) megjelenése előtt jött az ötlet, hogy a következő album miről fog szólni. Elkezdtem dalokat írni azokról a helyekről ahová eddigi életem során fújt a szél és fontos helyszínei voltak ennek a Kalandnak, aminek mostanra 34 éve, hogy részese vagyok - fogalmazott Gery.
A most megjelent dal és klip a #Budapest150-re készült. Egy pörgős, néhol abszurd sztori, Budapest legszebb részeivel.
A Budapest Dal II. szövegét itt találjátok.
- A Budapest Dal egy igazi nyárindító szám, a legfrissebb lemezemről, a The Journey-ről. Készítettünk hozzá egy sztoris klipet, a Színház- És- Filmművészeti Egyetem támogatásával. Sok országban megfordultam az elmúlt 10 évben. A the Journey lemez ezeket az éveket foglalja össze.
Amikor az ember külföldön él, sok az új élmény… de jó esetben mindig van azért valamilyen szintű honvágy az emberben. Nekem a barátok, csald és a kultúra ami a nyelvet is magába foglalja hiànyoztak nagyon. Más a nyelv, más a közeg mások még a poénok is… ez jó, de egy idő után valami hiányzik. A BUDAPEST DAL valami kis ízelítőt és életerzést ad, amire örömmel kacsint vissza az ember, bármerre is jár a világban - részletezte az előadó.
Riba Gery további dalszövegei itt.
A ‘ THE JOURNEY’ LP-ről
Személyes ihletettségű a rajta szereplő összes dal. A koncepció pedig, hogy a dalok többsège egy-egy helyről szól, ami közel áll a szívemhez és ahol volt szerencsém élni rövidebb vagy hosszabb ideig. Így van dal, ami a Norvégiában eltöltött időszakomat dolgozza fel, egy másik szól az angliai Bristol városáról, egy harmadik pedig Amerikai élményeimet meséli el.
Riba Gery további dalait itt tudjátok meghallgatni.
Fotó: Riba Gery