


| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |

Már hajnalodik, már egyedül vagyok,
S a szemeim sarkában könnycsepp ragyog.
Hisz a kimondott szavaid sohasem bánod,
Pedig teljesen megőrjít engem a hiányod.
Ilyenkor csak vergődök kétségek között,
Simán égetek fel mindent magam mögött.
És magam után tényleg semmit se hagyok,
Ilyenkor mindig nagyon bunkó vagyok.
Nem Te tehetsz róla, de még csak nem is én,
Egy csónakban evezünk a szerelem tengerén.
És olykor jön egy nagyobb hullám,
És csőstől zúdítja a bajokat rám.
Ilyenkor persze Te is csak vitázol velem,
Pedig amire vágynék pont a türelem.
De nyugvást egymásnak sosem hagyunk,
Bár érthető ez is: Szerelmesek vagyunk.
Tudod a szavaid olykor mélyre hatnak,
Rám hatása van a kimondott szavaknak.
És nem az igazság fáj, csak a hangnem,
Könnybe borul néha miatta(d) a szem.
Persze jól tudom én is hibás vagyok.
Mindent elveszek és semmit sem adok.
Pedig nem vagyok önző ennyire tényleg,
És nem is akarlak elveszteni végleg.
Olykor viszont feszít belül egy érzés,
Hát kimondom a nevét: Szerelemféltés.
Emiatt persze nem kell tönkre menned,
Hisz bármit is tettél vakon bízom benned.
Fáj mikor a szép ruhát más miatt öltöd,
Fáj, hogy a karácsonyt másokkal töltöd.
Fáj, hogy néha szinte kutyába se veszel,
Fáj nekem nagyon, ha ilyeneket teszel.
Ezek bántanak, hát leírtam most végre,
Holnaptól tisztán nézek majd fel az égre.
Mindig is tudtam, hogy ez lesz a megoldás,
És csak ez út végén vár majd a feloldás.
Sokkal több vagy, mint egy megrajzolt alak,
Hát bocsáss meg, hogyha megbántottalak.
Csak düh volt és nem rosszindulatú harag,
Ha elijesztettelek volna visszacsábítalak..
Remélem nem ejtettem túl mély sebeket,
Egyetlen mentségem a féltő szeretet.
Hát, nézd el ha az idegeidre másztam,
És bocsáss meg kérlek, ha hibáztam.
Néha lehetnél kicsit türelmesebb velem,
Hisz engem ugyanazzal büntet a szerelem.


Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha