|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Harminc éve lassan már a drámai napnak,
S a kimondott szavak új értelmet kapnak.
Mikor azon a hajnalon–e világra jöttem,
Zokogva mennydörgött az ég fölöttem.
Némán néztem csak és senkihez se szóltam,
És annyira boldog én azóta sem voltam.
Bár akkor is volt seb, mit máig is hordok,
Mégis tiszta voltam, tudatlan s boldog.
Ahogy azonban teltek felettem az évek,
Én szorgalmasabbá váltam, mint a méhek.
Néha csúcson jártam, olykor porba hulltam,
De nem álltam meg, én ebből is tanultam.
Önmagam árnyéka azonban sohasem lettem,
Senkit nem érdekelt soha mennyit szenvedtem.
De nem is akarom ezt átvinni a mába,
Nem szorulok senki sajnálatára.
Nekem mindig a logika mutatja az utat,
Jó korán gyökeret vert bennem a tudat.
Bármit is csinálok, meggyőződésből teszem,
Mindig is meg volt a magamhoz való eszem.
Magamnak kell boldogulni, nincs, ki segítsen.
Ebben az országban, más esélyem nincsen.
Hisz bármit tanultam és akárhányszor haltam,
Magyarországon csak átnéznek rajtam.
A közönyösségtől komolyan már hányok,
És, hogy ellepnek mindent a lusta cigányok.
Na nem mintha tényleg rasszista lennék,
Csak elfelejtik, hogy Ők itt csak vendég.
Nem is ment meg tőlük a mindenható nyila,
Pedig az otthonuk még most is India.
De nem velük van bajom, csak eggyek a sokból,
De mi ráz fel engem majd ebből a sokkból?
Hát, biztos nem a mindenből túláradó jóság,
Az csak színes mese és nem a valóság.
Ma már az erkölcs egy bemocskolt érem,
Itt nagyon régen nincs már szemérem.
Az anyák manapság semmitől se félnek,
Míg lányaik a pornóban kefélnek.
Az országunk sajnos már több sebből vérzik,
Csak a képviselők akik, ezt kicsit sem érzik.
Düh tombol bennem jó régen itt bent,
De ezek ellopnak lazán előlünk mindent!
A divat diktálja, hogy róluk példát vegyél,
Hogy tényleg mindenhez már, kaviárt egyél.
S majd a látszattól meglásd, sikereid lesznek,
Pedig észre sem veszed, hogy semmibe vesznek.
Kizsákmányolták s szétlopták az országot,
Bűnösnek kiáltják a gazdasági válságot.
Pedig ha a bűnöst kezdjük keresni,
Előbb mindig tükörbe kell tekinteni.
Engem egy alkoholista beteg ember nemzett,
De attól beteg az ember, hogy beteg a nemzet!
Népünk rákfenéje már régóta marha sok,
Belülről férgek rágják, kívülről farkasok!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
