|
|
|
| Előadó: | Lakat - A titkok őrzője |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Színtisztán emlékszem arra a napra,
Máig is emlékszem a kimondott szavakra.
Hóvihar tombolt és jéghideg tél volt,
De miattam megnyílt mégis az égbolt.
Egy reménycsillag villant sokat sejtőn,
S én egy csapásra álltam meg a lejtőn.
Hisz addig az életem kudarcokról szólt,
S még emlékszem január 20-a volt.
Az újév szele még süvített bennem,
De nem járt még el az idő felettem.
Azon a napon is ugyanúgy keltem,
Bár a háborúimat aznap megnyertem.
De az önbizalmam tovább nem nőtt,
Mikor megpillantottam a csodás nőt.
A szemem láttára nemesült a mával,
És lefegyverzett engem a mosolyával.
A napsugarak alatt a fahéj barna szemek,
Tüzet szít bennem és mindenem remeg.
Örömkönnyeimet a szavai okozzák,
S már hiába küzdök, vonzódom hozzá.
Egy varázsütésre megváltozott minden,
Új érzés készült születni itt benn.
Oszlanak végre a felhők felettem,
És egy pillanat alatt szerelmes lettem.
Olyan hihetetlen volt és túl szép is talán,
Az álombeli angyal rám hát így talál?
Aranyszínű csillámporát elém leszórta,
S az álmaimat Ő volt, aki igazolta.
Mert általa tényleg végre boldog lettem,
Bármi történt velem, kitartott mellettem.
S már nem keserít el a bűnös eredet,
Hisz általa tudom, hogy mi is a szeretet.
Ő aki félt és betakar, ha fázom,
Aki akkor is szeret, hogyha hibázom.
Aki elcsábított engem, s kit őszintén szeretek,
Aki mellett két éve már boldog lehetek.
Kiért életemet adva, ha kell, magamat töröm,
Kinek boldogságomat most eképp köszönöm:
Tudod, sohasem hittem, hogy ez lesz belőlünk,
Hogy pont a szeretteink hátrálnak ki mögülünk.
Hogy akiket szeretünk, azok ellenünk tesznek,
Hogy a saját szüleink is ellenünk lesznek.
Én nem láttam azt a sok felhőt fölöttünk,
De a kötődés ezzel is nagyobb lett közöttünk.
És nem hittem azt se, hogy a szerelmed lettem,
És, hogy a tűzön át is majd kiállsz mellettem.
Azt viszont tudtam és hittem is belül,
Ha összefogunk majd a háború elül.
S ha majd nem látják bennem a linket,
Behódolnak és békén hagynak minket.
Együtt harcoljuk majd ki belőlük a békét,
S bár ez még nem az, de már látom a végét.
Hisz űzött szívünknek egymás lelke a menedéke,
És ha kitartóak leszünk, majd úgyis eljön a béke.
De most ünnepel a szívünk, a lelkünk, az agyunk,
Mert bármit is tesznek, már kétévesek vagyunk.
Hát, az erre írt szlogenem most Te is fújjad,
Hogy: "Bármit is tesztek, az kudarcba fullad! "
Emlékszel a nyárra, mikor kint voltunk a Balcsin,
Csak veled tudtam boldog lenni Marcsim.
Csak Neked ittam az összes szavadat,
Nekem Te tetted széppé a nyaramat!
A csókjaid nyoma bennem is nyomokat hagy,
Engem az tesz boldoggá, ha Te boldog vagy.
Hiszen Veled minden pillanat öröm,
S, hogy két éve szerethetlek: Köszönöm!
A sok irigy baromnak meg üzennék innen,
Semmi értelme minket támadni szerintem.
Elvesztek majd a tejfehér ködben,
Szeretjük egymást: EL VAN DÖNTVE!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
