|
|
|
Egy kósza gondolat csak megcsapott a múzsa
mer csókra nem képes mióta kevés a húsa
mer mindenki várja már, mikor lesz képes
hogy amit szeret csinálni és tényleg tehetséges
abban lesz eredményes elismerés kéne
megmutatni kivagy ne azt szűrjék le
aminek láttat a világ nem broadway lámpa fénye
csak egy hétköznapi ember mégis másról is van véleménye
sok a kérdés de kérdőjel helyett
ha pontot teszel máris megvan a vláasz
belül egy érzés a hiány lefáraszt
de ne várd azt hogy támaszt ha már másnak meglett
kábán mégis boldogan riadnál fel reggel
hogy közel van hozzád mégis messze ha nem kell
egy kép egy rajz vagy mozdulat még emlékeztet
nincsen távol csak magaddal ezt érezteted
+
gondolatok száza mióta pilótaként szálltam
600 láb magasban hol a jólét felváltja a lóvét
szájról szájra terjed mintha megrázna az áram
eszközre vártam de a mez közben változatlan
mindíg Zéé míg mindíg azzzé
hogy ne csak a szar számítson hogy ha szép
ne mosolyogj a világra ha az leugatni készül
csak figyelj a beszédre hisz a legvégén beszédül
refrén:
figyelj ha másra nem vagy képes
figyelj ha a mád sem értékes
figyelj hisz bármikor bánthatnak
de figyelj és a szavak szavamra áthatnak
figyelj magadra figyelj pillanatra
ha csak éjjel vagy kemény bedarálnak pirkadatra
1 az esély 1 az élet amit kaptál
1 ből el is dobnád ha hirtelen megakadnál
folytatni kell hogy magadnak megfelelj
hogy a legnagyobb szarban se engedj el
a lehetőség adott a felelősség tiszta
de hogy kedvez-e a széljárás azt az élet is rád bízza
figyelj mert fogynak a jegyek a járatokra
ki későn kapcsol bekerül alvó állapotba
esnek az állak meg lesnek a pávák
keresnek álnok álmokat mer nagyon várták
figyelj mert attól még nem leszel kemény
ha skúlórol beszélsz de közben kevés az erény
töbet érsz Te mit amit mutatni akarnál
de jól haladsz tényl
eg máris tovább lépsz a tudatnál
vége refrén:
éjj előre csak a vár a csatatér
csak azzé csak me sok a tré
hééé belazít a tudatra hat rá
Ess meg a Zzz meg a Zéé ha beragadná
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
