Otthon, család, meg szeretet meg béke
a mese itt kezdődik el és itt is van vége..
barátok voltak és lesznek is mindíg
de mégse tudom azt, hogy ki tart ki meddig..
az idő csak pereg..közbe mindenki csak fecseg
elkapnak a szerek, hogyha nincsen aki szeret
a hangfal alig szól már csak egy icipicit recseg
megfestett az élet csak elfeslett az ecset...
aki elém áll...az egy szívességet tehet...
biztosra megyek..nálam nem létezik "lehet"
nem vagyok szomjas..te mégis csak itatsz
meglepetést igérsz mégse látom mit adsz
a gondok súlya sokszor a válladon dekkol
akihez közelednél olykor minden szó nélkül el tol
szét tépnéd a trét mint a veloci raptor..
csak nem mindig látsz a szembe világító naptól
vicces az élet..már a szimpla léted drága..
mindennek meg van az ára...de nem ezért van a dráma
elkennek a gondok..pedig mondod nem vagy ráma..
állj talpra hogyha esnél mert mindenkinek van kára
én azt mondom éjjó...pedig változnak a dolgok..
nem mondom hogy rossz..de mégse vagyok boldog..
furcsa az élet..egyszer hopp máskor koppansz
és a kellő pillanatban mint a weed lángra lobbansz...
furcsa az élet...furcsa minden ember
változni akarnak...de megváltozni nem mer
senki...(senki) de ne mondd azt hogy ennyi
állj le egy percre..ha nem tudsz tovább menni
refr:
furcsa az élet...furcsa lett az otthon...
azt hinném naívan hogy ott elszáll minden gondom...
de nem...(de nem) olykor nem jön össze semmi...
leállhatsz pár percre..de ne mondd azt hogy ennyi
Senda:
Emberek halnak meg mások meg élvezik
az elveimet ezek lazán kettőbe szétszedik
csak száll a szó eltávozik tőlem
közben nevetve harap ki egy részt belőlem
változik a világ de még csak gyerek az ember
aki a saját hibájából még tanulni sem mer
valahol kétely és vágy máshol csak pad és nem ágy
de mindíg lesz ember aki csak szeretetre vágy
kemény az élet mint éjjel a sikátor
nem vágod mi vár hiába vagy bátor
üvölthetsz is akár torkod szakadtából
hogy te nem akarsz menni hiába várnak ott távol
kettétört szivek mikor támadnak a vérebek
és elviszik azt aki jelentette az életet
megáll az idő akkor már nincsen tovább
NINCS fáj a lélek bevonta a korlát
acél ajtó lett a szív és csak kopogtatnak rajta
reménykedve hogy egyszer majd ki lesz nyitva
De pont az a lényeg ennek a kulcsa az idő
és majd egyszer majd magátol jön elő
hideg nappalokra jönnek álmatlan éjszakák
4 fal közé zárva ismered szobád minden zugát
nem érted a fejedben miért egy halk hang zúg át
mikor ordítanád végre a világ összes baját
refr.
Hírek
Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus
Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.
Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.
Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)
Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.
Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.
Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd
Hymnus eredeti változat
Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.
Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.
