|
|
|
Déé:
Otthon, család, meg szeretet meg béke
a mese itt kezdődik el és itt is van vége..
barátok voltak és lesznek is mindíg
de mégse tudom azt, hogy ki tart ki meddig..
az idő csak pereg..közbe mindenki csak fecseg
elkapnak a szerek, hogyha nincsen aki szeret
a hangfal alig szól már csak egy icipicit recseg
megfestett az élet csak elfeslett az ecset...
aki elém áll...az egy szívességet tehet...
biztosra megyek..nálam nem létezik "lehet"
nem vagyok szomjas..te mégis csak itatsz
meglepetést igérsz mégse látom mit adsz
a gondok súlya sokszor a válladon dekkol
akihez közelednél olykor minden szó nélkül el tol
szét tépnéd a trét mint a veloci raptor..
csak nem mindig látsz a szembe világító naptól
vicces az élet..már a szimpla léted drága..
mindennek meg van az ára...de nem ezért van a dráma
elkennek a gondok..pedig mondod nem vagy ráma..
állj talpra hogyha esnél mert mindenkinek van kára
én azt mondom éjjó...pedig változnak a dolgok..
nem mondom hogy rossz..de mégse vagyok boldog..
furcsa az élet..egyszer hopp máskor koppansz
és a kellő pillanatban mint a weed lángra lobbansz...
furcsa az élet...furcsa minden ember
változni akarnak...de megváltozni nem mer
senki...(senki) de ne mondd azt hogy ennyi
állj le egy percre..ha nem tudsz tovább menni
refr:
furcsa az élet...furcsa lett az otthon...
azt hinném naívan hogy ott elszáll minden gondom...
de nem...(de nem) olykor nem jön össze semmi...
leállhatsz pár percre..de ne mondd azt hogy ennyi
Senda:
Emberek halnak meg mások meg élvezik
az elveimet ezek lazán kettőbe szétszedik
csak száll a szó eltávozik tőlem
közben nevetve harap ki egy részt belőlem
változik a világ de még csak gyerek az ember
aki a saját hibájából még tanulni sem mer
valahol kétely és vágy máshol csak pad és nem ágy
de mindíg lesz ember aki csak szeretetre vágy
kemény az élet mint éjjel a sikátor
nem vágod mi vár hiába vagy bátor
üvölthetsz is akár torkod szakadtából
hogy te nem akarsz menni hiába várnak ott távol
kettétört szivek mikor támadnak a vérebek
és elviszik azt aki jelentette az életet
megáll az idő akkor már nincsen tovább
NINCS fáj a lélek bevonta a korlát
acél ajtó lett a szív és csak kopogtatnak rajta
reménykedve hogy egyszer majd ki lesz nyitva
De pont az a lényeg ennek a kulcsa az idő
és majd egyszer majd magátol jön elő
hideg nappalokra jönnek álmatlan éjszakák
4 fal közé zárva ismered szobád minden zugát
nem érted a fejedben miért egy halk hang zúg át
mikor ordítanád végre a világ összes baját
refr.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
