|
|
|
Déé:
Otthon, család, meg szeretet meg béke
a mese itt kezdődik el és itt is van vége..
barátok voltak és lesznek is mindíg
de mégse tudom azt, hogy ki tart ki meddig..
az idő csak pereg..közbe mindenki csak fecseg
elkapnak a szerek, hogyha nincsen aki szeret
a hangfal alig szól már csak egy icipicit recseg
megfestett az élet csak elfeslett az ecset...
aki elém áll...az egy szívességet tehet...
biztosra megyek..nálam nem létezik "lehet"
nem vagyok szomjas..te mégis csak itatsz
meglepetést igérsz mégse látom mit adsz
a gondok súlya sokszor a válladon dekkol
akihez közelednél olykor minden szó nélkül el tol
szét tépnéd a trét mint a veloci raptor..
csak nem mindig látsz a szembe világító naptól
vicces az élet..már a szimpla léted drága..
mindennek meg van az ára...de nem ezért van a dráma
elkennek a gondok..pedig mondod nem vagy ráma..
állj talpra hogyha esnél mert mindenkinek van kára
én azt mondom éjjó...pedig változnak a dolgok..
nem mondom hogy rossz..de mégse vagyok boldog..
furcsa az élet..egyszer hopp máskor koppansz
és a kellő pillanatban mint a weed lángra lobbansz...
furcsa az élet...furcsa minden ember
változni akarnak...de megváltozni nem mer
senki...(senki) de ne mondd azt hogy ennyi
állj le egy percre..ha nem tudsz tovább menni
refr:
furcsa az élet...furcsa lett az otthon...
azt hinném naívan hogy ott elszáll minden gondom...
de nem...(de nem) olykor nem jön össze semmi...
leállhatsz pár percre..de ne mondd azt hogy ennyi
Senda:
Emberek halnak meg mások meg élvezik
az elveimet ezek lazán kettőbe szétszedik
csak száll a szó eltávozik tőlem
közben nevetve harap ki egy részt belőlem
változik a világ de még csak gyerek az ember
aki a saját hibájából még tanulni sem mer
valahol kétely és vágy máshol csak pad és nem ágy
de mindíg lesz ember aki csak szeretetre vágy
kemény az élet mint éjjel a sikátor
nem vágod mi vár hiába vagy bátor
üvölthetsz is akár torkod szakadtából
hogy te nem akarsz menni hiába várnak ott távol
kettétört szivek mikor támadnak a vérebek
és elviszik azt aki jelentette az életet
megáll az idő akkor már nincsen tovább
NINCS fáj a lélek bevonta a korlát
acél ajtó lett a szív és csak kopogtatnak rajta
reménykedve hogy egyszer majd ki lesz nyitva
De pont az a lényeg ennek a kulcsa az idő
és majd egyszer majd magátol jön elő
hideg nappalokra jönnek álmatlan éjszakák
4 fal közé zárva ismered szobád minden zugát
nem érted a fejedben miért egy halk hang zúg át
mikor ordítanád végre a világ összes baját
refr.
Ez itt az ÉRZÉS!
