|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Day vs. Mil
Kik vagyunk mi?! mi
Itt van az ember a legfejlettebb állat
Akit arra teremtettek hogy csak pusztítson és öljön
Mielőtt kivégezne bekészíti a tárat
Neki tök mindegy hogy hol végzi az élete egy börtön
A mennybe kéne meghalnia ha tényleg nem a földön
De mire odaérne sajnos teljesen elfárad
Meg annyi bűnt követ el hogy már nem bírja a földgömb
Elvérez a mezőn és a lelke benne szárad
Te mit csinálnál? Ha egy fegyver lenne nálad
Kinyírnád magadat vagy eldöntenéd hogy váltasz
Oda menekülsz ahol megtalálod a támaszt
De kajak belül vérzel és ez mindenkit eláraszt
Ne fárassz! Keresem a fertőt a szennyet a pocsolyát ahonnan minden mocsok árad
Ha megtalálom ígérem hogy elpusztítom addig te ne is foglalkozz velem csak edd a vacsorádat
Refrén 2-szer:
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Nem tudom hogy óriás leszek-e vagy katona
Csak keresem a remény pedig tudom hogy csak babona
Nekem a normál fizetés is olyan mint egy palota
Addig örülök amíg a légzés szapora
Mint kaloda nem tudok így mozogni ez csalóka
Mint a labirintusban egy eltévedt manóka
Meg nem tudom ki kicsoda mindenkin van paróka
Olyan erdőn megyek át hol gyilkos minden galóca
Faszomba itt írom a szöveget a sötétbe már hat éve
Nem vágom hogy mikor érek a révbe
Pénz irányít amiért a közértekbe törnék be
Hogy nem viszed semmire tuti ez az utca törvénye
Ha tehetném én bebújnék egy másik ember bőrébe
Hogy lássam azt hogy mi folyik itt az elitek körébe
Szegény vagyok szegény leszek előadom szerényen
De soha nem hazudok nekem ez az egy az erényem
Refrén 2-szer:
Kik vagyunk mi? Mi itt a mi szerepünk?
Egyszerre utálunk és szeretünk nevetünk
Hamar elrepül az idő felettünk reszketünk
Közbe meg a temetőbe milliókat temetünk
Gyakran rám tör a gondolat hogy ki vagyok én?
És mi itt az én szerepem mit adok én?
Ha valaki meghal akkor meg siratom én
Hogy ha nincsen világképed akkor kirakom én
Ha nem szereted az állatot megsimogatom én
Engem nem az motivál hogy mikor kapom meg a pénzt
Itt a fény mindenkiben megbízok ez tény
És ha úgy érzem hogy a barátom akkor az testvér
Annyi titkot őrzők mint a falon egy festmény
És olyan a fájdalmam mintha karóba esnél
Élőhalott emberek az utca mentén
Látom és úgy érzem hogy átváltozok ezen az estén
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
