|
|
|
| Előadó: | Day vs. Mil |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pintér Mihály Day |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. versszak
Elmúló illatfelhő terjeng a szagban
Puha bársonyos zajban sem hallak már
Felfordult lélek csonkán üzeni a fénynek,
valahol szikráztam én is valahol még sem.
Refrén(2x)
Valahol él még a valaha,
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít,
hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt.
Mielőtt meghalok tuti szívok egy kis zöldet
Behunyom a szememet és elhagyom a Földet.
Nem vár rám a mennyország tudom, hogy ez kamu
Miután elmegyünk baszd meg, nem marad csak hamu.
Jól játsszuk a szerepünket ez a mi darabunk
És főszerepben vagyunk tudod, amíg meg nem halunk.
Sohase állunk meg mindig még többet akarunk
közben olyan a fantáziánk hogy elszégyelljük magunk.
A társadalom szüli meg a betegeket, a pedofilt az emberevő szörnyeteget
A nekrofilt aki az átlaggal keveredett, közben rájött, hogy imádja a tetemeket.
A majomtól az ember már tetemes előnyre tett szert de a felfogása gyerekes.
Emeld fel a feneked a székről nem ismered a lelkiismeretedet csak képről.
Nézz föl az égre, egyszer majd mindannyian ott leszünk, mindent megbocsájtunk és mindenkivel jót teszünk.
Mert eddig nem volt eszünk, háborúztunk pedig tudtuk hogy elveszünk.
Levesszük a jelmezünk végre,csak magunkban bízunk nem borulunk térdre, nem borulunk térdre. (nem borulunk térdre)
Refrén (2x)
Valahol él a valaha,
Ha valaki dúdolja
Szemében süvít,
hogy érzi a létet
De valamikor ő is eltévedt.
Elvesztettem barátokat hitet meg a reményt, de ameddig én élek sose játszom meg a keményt
Utálom az összes olyan személytelen személyt, aki nem vágja le hogy amiben él az szemét.
Itt vagyok az albumommal, olyan mint egy regény, a sztorik olyanok amiket te is tuti megélsz.
Nem kamuzunk semmit tudod így kerek az egész
Háromszor is gondolt át hogy ki a fasszal zenélsz.
Ki az aki spanol közben hátat mögött lenéz
Nem az a megoldás hogy az első ajtón bemész.
Megbékéltem én itt élek, de nekem ez már kevés
A melóm miatt mindig szar a reggel korán kelés. vágod?
Nekem már minden tervem merész
Te is döntsd el végre hogy merre mész mert nem érsz a célba
Csak az számít amit elérsz
Ha már fent vagy a magasban akkor hülye vagy ha lemész.
Refrén (2x)
Majd fellel, körbenézel apró csillagokon lépked
akár szárnyal bele a mába
a tudat hatalmában ébred újra és újra.
Refrén (2x)
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
