|
|
|
| Előadó: | Derültégből |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pető Krisztián Sulyok ádám Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
nincsen semmi fény,
mostmár nincsen semmi hátra
nem zakatol semmi, csak a szívem paripája
vágtat, át a tájon, ülök rajta, és a nevét mondom,
erre megkergül és átvágtat egy szemétdombon
figyelsz...tudom...
ezért a talányt rakd alám,
hátha majd konkrétumot találok a talán asztalán,
hogyha majd nem kapom meg szóban, hogy jobb vagyok papíron,
s nem mélyedek be vésetten egy talált kaptafán
addig a mesém harmadán, lettem a királylánynak varangya,
mert feltették a mércét, de átsétáltam alatta
az ember haladna, a képlet sántít ezer ponton
a szeretet nem klimaxol, a gyűlölettel hetyeg folyton
téveszti a sorsot, a szél fél centire hordott
a nyavalyámmal együtt, ha még érdekli a dolgod,
akkor szeretőnk a véletlen, és ismét hanyatt dőlök,
habár a meztelen valóság rohadtul narancsbőrös
refr.:
ő csodálta, imádta, rábízta, megjárta
kabátja zakóját kisírta, kibírta
megbánta, leírta, kezét most szorítja ökölbe
talán nem örökre
a hibákat, mit másoktól magadnak lestél el
használod naponta, hetente emlékszel
egy papírdarabra írd le, hogy miért kéne mondani,
hogy ez így nem jó, túl olcsó
volna, hagyni magára, még a fülembe szállna
és pár dolog meggyőzne, hogy érezzem legyőzve
most rozsdaként száll szemembe por
s vérszemet kapva befelé hatol és vágtat
az ereken át a szívbe kalapál
refr.
gyere beljebb, és nyugodtan nézz szét, ha kell,
gyere beljebb, max. az állapotom mérték ma fel
azt mondták szép téma kell, igyak a szebb jövőre,
zuhanni nem gödörbe, maximum kétségbe kell
de soha többé, nem adom az enyém fel,
aki kell letérdel,
már többé, nincs panasz
csapom az asztalt, itt maradsz!
soha többé, kétszer nem ismétlem
azt mondtam nem, ismét nem!
többé a szememben köddé nem válik semmi
többé, ennyi elég volt, nem nyitom az ajtót
többé, amit elém tolt, csak 5 p aztán nincsen
soha többé, mer' ezt nem adom,
nem, nem ezt nem adom,
nem, ezt nem adom, az örömöt meg nem adom...
de mégis, gyötör a szomj arra, hogy átlássam,
hogy ami könnyűvérű, miért keres mentséget a gátlásban
ezt csinálja a sors, az élet, nevezd, ahogy akarod,
ha ő írja a kritikát, én panaszfüzet maradok
refr.
refr.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
