|
|
|
| Előadó: | Krízis zenekar |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Meg változtak a nézeteim,más téma szerint létezek
hiába képezek képeket,azok mindig valahogy elvesznek
elveszett lettem én is már nem érdekel Párizs
a romantika,csak pár vízcsepp kell,csak pár rizs szem
hogy épen átvészeljem a mindennapok szorítását
ne kiáltsak társért,látom lelkem mását
az órám nem jár,bár,nekem semmi nem jár
s nem várom már amikor pár rom vár,s nem a párom vár
hisz tudatom pórul jár ha túl közel kerül a tűzhöz
a mai ideál már korántsem hasonul egy szűzhöz
kedvem hasonló a fűzhöz,szomorú,miért nevessek?
mikor lenésztek,lenézel,ha kérhetlek ne vess meg
síromba ágyat ne vess meg,kérlek ne fektess be
én vagyok minden ellentét egy testben magányommal kettesbe
sárba tiprásomnak tettese,álmodom hogy van egy álma
de kukacos az alma,vala még álma de holnap mi lesz?
Van egy igaz érzés,ami már régóta elkísér
szívemet szaggatja szét,de mégis bennem él
enyém lett,részemmé vált az időnek múlásával
a bánatban,a csalódásban fogta a kezem
ő volt a társam,amikor mindenki elfordult felőlem
magányosan,összetörve,mikor saját fájdalomban vergődtem
könnyektől dagadó szemekkel hittem,hogy majd elmúlik
kitörölni nemtudom,sajnos valahol mindig megbújik
kizökkentett a szürke hétköznapokból
elfelejtette velem mi jön mikor a szívem monoton zakatol
köszönök neki sok,szép emléket mellyek még itt élnek
de még most is és a jövőben is remélem
Bíztam benne,hogy soha nem fogok két szék közé esni
bíztam benne,hogy gondolataimba nem fogtok belelesni
pedig már úgy éreztem egy pillanat erejéig
mintha itt lettél volna velem,de ez csak egy csalódás volt
Hiányod örökkön a szívem szedi szilánkokra
kérdőn kérdem istent,miért szakított szét világomban
miért hozta szenvedést,a sötétet,a vakságot,a rabságot
elvette szabadságom,elvett téged,
mindent ami számított,mi éltetett
amitől minden lélegzet könnyebb lett,de már nem,már fuldoklom,
érzem a szorítást,hogy fojt a tér? a túlparton,
hogy véget ér a kín,mitől a világos szín sötét lett
a hegyek dombok lettek,tengerek kiszáradtak
nyári hóesés,téli napsütés,már minden felborult,
elborult elmém,érzésem megváltozott,a lap mire írok
amit bírok,míg a sírom fel nem állítják
te vársz még rám,én már nem nekem már mindegy
mint egy remény vesztett tengerész,háborgó messzi vizeken
ti nekem számítotok,remélem kölcsönös,a remény lökdös
hogy fel ne adjam el ne dobjam azt a köntöst
amit adtál.
Kedves naplóm,átírnám soraidat szívesen
hisz változott az ízlésem ami talán téged bántott
talán ártott,de más lettem,már nem lennék áldozat
ne merten soha belegondolni,milyen lenne nélküled
de most látod már hanyagollak,már szabadon vagy,mint egy
lerombolt épület,szívem olyan állapotban vánszorog
bánatomban átgondolom,mit is tettem rosszul
vajon pár fordulaton elindulnék,más irányba
hosszú út állna előttem,vagy el lőttem már minden sanszom
minden esetre nem akarok,hogy a saját kezem felakasszon
a szerelem mi semmit nem jelent már számomra kerget
szaladnék előle,de elkap hiszen hagynám szívem szerint
mint egy kérget úgy téptem ki magamból az érzéseket
miközben álmodtam,álmodtam egy szépségeset
tettem fel kérdéseket,de még mély sebek gyötörnek
könyörögve kérleltelek,az ablakok is zörögnek
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
