|
|
|
|
|
| Előadó: | Tibbah feat. Paley Niki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Tibbah:
Semmi bonyolult, csak életek galériája az utca emberének tragédiája, elégett álmok kálváriája…
Hűvös beton áztatja a zivatar
a munkásembernek bölcső ez és ravatal.
Eltérő igények és hanyag elegancia
kifelé mutatja, de otthon nincs mit adnia.
Három kívánságnak ott a három műszak
óránként háromszázért hárman dirigálnak.
A másik álmát nyúljuk, sajátra nincs idő
sírig kell cipelni, pedig rohadt nehéz a kő.
Látom, hogy az emberek céltalan bolyongnak
mindegyik része akar lenni csak a bolygónak
Az idő kapujánál egyre többen tolongnak
az órát nem állítják meg,hiába kopognak.
Regisztrált igények, sok fiókban papíron
mennyi furcsa élet?Mindegyik egy pavilon…
sírig tartó barátság,de mára csak mobilon.
Közömbös világ, hol halványlik a profilod.
Palej Niki:
Feszít a lánc, mely régóta zavar mi jelzi nincs más út, ébredj fel, éledj fel, mert elnyel a múlt…
Tibbah:
Városi cellák, mint hideg beton blokkok.
Lézengő drogosok, gengszterek, dokkok,
hatalmas autókkal kisstílű arcok
különböző rétegek és különböző harcok.
Nem választhatsz életet
a gép dobja randomba,
élnek palotákba és laknak parkokba.
Ha túl sokat akarsz, nem marad a markodba,
hogy mi lesz hó végén, indulhat a barchoba.
Az egek ura, mint ha az emberekkel bábozna,
halandók istene egy banki plasztik kártya.
Kapar mindenki álljon a kártya vára,
de széthullnak a lapok, mint a belőtt drogos álma.
Balra egy porfészek, jobbra a mennyország,
hidd el,az érzelmeid mindenhol kifosszák.
Szemben a jövőt látod, mögötted bűnös múlt,
ragad és mocskos, mint reggel a söntéspult.
Palej Niki:
Feszít a lánc, mely rég régóta zavar mi jelzi nincs más út, ébredj fel, éledj fel, mert elnyel múlt…
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
