|
|
|
| Előadó: | T-Kyd |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Verse 1:
Három a magyar igazság: fű, papír, olló,
A lelketek elveszett, nem hozza vissza a holló.
Az eszeveszett ember esztelenül nyúl a szerekhez,
A szereped elveszted és az egyenes is kerek lesz.
Az emberem a pénzért az ördög nyomába szegődnek,
Hogy felfalják a fajtád, falánk falkákba verődnek.
Nem tegeződnek senkivel, nem nézik le a másikat,
Az elméjükben sötétség, a szemükben meg áhítat.
Mi átitatja őket, mégis kiszáradt a szájuk,
Mert az örök élet kelyhéből egy csepp sem maradt rájuk.
Az élvezetért ölnek, és nem élvezetből ölnek,
Ami másnak territórium, ők azt hívják gyönyörnek.
Ha éhezik a fél világ, a másik fele nézi,
Ki ezért levágná fél kezét, a fél világ lenézi.
Ki fél tükörbe nézni, attól félnek majd az emberek,
Ki felfalná a bérét, azt majd felfalják a fegyverek.
Verse 2:
A hitetlenek hadban állnak, pusztulnak a királyok,
A következő lépésed a Sakk: de én kivárom.
A kiváló költőkből lesznek a kiváló mártírok,
A kívülállók kereszten végzik, én mindent átírok.
Ha kiadnék 20 albumot, abból 20 lenne bestseller,
De a média lepermetez mindenféle vegyszerrel.
A nevem megosztja a népet tesó mint egy eretnek,
A szemed előtt utálnak, a hátad mögött szeretnek.
A szeretetnek nagy szerepet szánok még az életben,
De az alkohol nem válik vízzé sajnos a véremben.
A vérebek megőrültek, mert betéptek a húsomtól,
A vérem tinta, szívem rím, a szemem színpad, húsom toll.
Verse 3:
Újra reggel, újra vekker, újra félelem,
Hogy újra és újra átélem miről szól az életem.
Hogy újra a dúrva valóság feszíti a két szemem,
A fantáziám elalszik, már nem alszom, már létezem.
A hétköznapok haragja a legkeményebb,
Hétköznapi ember vágyak nélkül, ő a legszegényebb.
Szeme helyén törött tükör, szíve helyén jéghegy,
Elbaszta az életét és tudja nem lesz még egy.
Telt ház a moziban, a jegyeket már eladták,
A sztárok világát bámulják, kik magukét feladták.
A hit már nem nyújt védelmet, a papok csak papolnak,
A rendőrök kipakoltatnak, a dokik kipakolnak.
Korom sötét világban nincs napfény ez egy komor álom,
A nők csak akkor szeretnek viszont, ma ezt honorálom.
Az érzelmek hiánya rettegéssel tölt el,
Van egy golyó a fiókomban, ha már semmi nem tölt fel.
Az elmém olyan mint egy kód amit senki nem tört fel,
Ha hideg kezek karolnak, ne simogasd csak törd el.
Egy ablaktalan szobába lakik a remény világa,
Minden rímem lyukat üt a falba, de már hiába.
A hősöktől nem kérdi meg senki, hogy ők féltek-e,
Minden hétvége a másik énem másik élete.
Mirtse Korinna és Balázs Mihály már harmadik közös dalukat hozzák ki Korinna és UTAZØ néven. Két versmegzenésítés után ezúttal a vadiúj Zavar dalszövege saját szerzemény, ami ráadásul egy nem mindennapi témát boncolgat.
Szinte mindenkivel előfordult már élete során, hogy megmagyarázhatatlan okból rátört egy belső kényszer, ami arra ösztönözte, hogy megigazítson, helyre rakjon, kisimítson valamit. Belénk van kódolva a szimmetriára, párhuzamokra való törekvés, egyszerűen jólesik a szemnek, ha szabályosan állnak a tárgyak az asztalon, vagy ha a lábtörlő pontosan párhuzamos a küszöbbel. Az ilyen kényszerekre egyre általánosabb lett nemes egyszerűséggel rámondani, hogy „ne törődj vele, csak az OCD-m”, bele sem gondolva, hogy milyen lehet annak a bőrében lenni, aki tényleg szenved az obszesszív-kompulzív zavartól.
„Talán pont azért, mert ennyire elcsépelt lett az OCD kifejezés, sokan nem tudják felmérni, hogy mennyire megnehezíthet egy életet. Aki pedig ettől szenved, egyedül érzi magát, mert nem mer beszélni a helyzetéről.
Kiskorom óta jelen vannak kényszercselekvések az életemben, és mindig próbáltam elrejteni őket. Elkezdtem fórumokon olvasgatni az OCD-vel élők tapasztalatairól, és összeszorult a szívem, hogy mennyi embert érint ez az egész, ráadásul sokkal súlyosabban, mint amennyire nálam valaha is jelen volt.
Ismeretlenek és névtelenek voltak, mégis úgy éreztem, van egy láthatatlan kapocs, ami összeköt velük. Legszívesebben mindannyiukat megöleltem volna. Úgyhogy most ez a dal az én ölelésem feléjük.”
– mesélt a dal központi témájáról Korinna. A producer, Balázs Mihály (UTAZØ) ezúttal a hangszerelésen kívül a zeneszerzésben is oroszlánrészt vállalt, ugyanis a páros eddigi dalaitól eltérően most a zene született meg először, és később a dalszöveg.
„Szeretem az olyan popdalokat, amiknek az alapja egy akusztikus gitár, vagy valami klasszikusabb hangszer, és már régóta a fejemben motoszkált, hogy szeretnék egy lendületesebb dalt írni, ami így kezdődik. Ezt egy picit modernebb köntösbe bújtattuk, és amikor Kori ráírta a dalszöveget, továbbfejlesztettük olyan zenei megoldásokkal, amik a szöveg témáját erősítik. Jó, amikor egy dal ennyire könnyen megszületik.”
– így emlékszik vissza a dal keletkezésére Balázs Mihály.
Az energikus, erőteljes, pörgős zenei környezet miatt a Zavar nem kesereg a problémákon, hanem rájuk rúgja az ajtót.
„Amint meghallottam a zenét, azonnal beleszerettem, de még nem tudtam, miről szóljon a dal. Misi javasolta, írjak arról, ami minden nap ott van velem, mégsem beszéltem még róla soha. Pár óra múlva ott volt feketén-fehéren a Zavar szövege. Ezt már ki kellett üvöltenem magamból.”
Zavar a zenei megosztókon itt.
Korinna a közösségi médiában:
https://linktr.ee/mirtsekorinna
Spotify → http://bitly.ws/SMDe
Tiktok → https://bitly.ws/3ic4w
Instagram → http://bitly.ws/SMec
UTAZØ a közösségi médiában:
Spotify → http://bitly.ws/SMDu
Instagram → http://bitly.ws/SMeJ
Tiktok → http://bitly.ws/SMWp
Facebook: https://bitly.ws/3ic4I
