|
|
|
| Előadó: | José |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
José Rovó Balázs |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Yoo...A Rovo és a José, Na ki a barát? Na ki?
José:
Kusza sorok mélyen, bennem sötét hullámokká válnak,
Egy csalfa gondolat, a romokból feltámad,
Újra építené a várat, mit lerombolt egy árnyék,
Jól tudod, ha segítség kéne én ott állnék.
Csak ennyit mondogattam, de te ezzel vissza éltél,
Bezzeg én ott voltam mindig neked, hogyha arra kértél.
Naiv vagyok, jól tudom, az voltam, az is leszek,
Mert a barátaimért bizony vakon bármit megteszek.
Bíztam benned, minden tetted átéreztem,
Hogyha véreztél véreztem, vissza sose kérdeztem.
Nem vártam tőled semmit, nem kértem a jussom, cserébe adtam mindent,
Örökbe, nem csak kölcsön! Pedig az volt minden kincsem.
Mégis te voltál az, aki a bajban otthagytál,
Váratlan, mint az Isten ki, az ördöggel lepaktál.
Sok év barátság, átélt kaland, felhőtlen mosoly és emlék,
De felfedted magad, most már hiába is tennél
Bármit is hogy visszajöjjön, újra a régi legyen minden,
Mert bár rád nem haragszom, az élet sincsen ingyen.
Ne kérd hát ezentúl azt, hogy tiszteljelek téged,
Hogy felnézzek rád, mert végleg eljátszottad esélyed.
Refr.:
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
Rovo:
Sokunk gondolja, itt elveszett, mint most én is
Egy világban, hol gyilkolnak gázért, mikor van szén is.
Mégis a profit számít, lassan már belépés a temető,
Haszonért bármit, de rájövünk majd, a pénz nem ehető.
Mint ismerjük, milyen, mikor a kevésből lesz semmi.
Múló vágy csak, majd végül lehet kezünk összetenni
De menni kell tovább erős, határozott léptekkel
Így mind megértük: jobb ha nem foglalkozunk a miértekkel.
Mi megtötrén múlt, a jövő tartogathat jót nekünk,
Ha barátból lett ellenség, lesz támasz újra, s feledünk
Mert tudnunk kell feledni...
Nem csak egy voltál, a sok közül,
Adtam, ha tudtam, de a tettek közt elvegyül,
Hittem, bíztam, de csalódnom kellett,
Én tudd meg mindent megtettem, mi tőlem tellett.
Nem csak egy voltál, csak tudnám miért nem érted?
Mindent megkaptál, amikor csak kérted.
Hittem, bíztam, de csalódnom kellett,
De mégis tettem, mi tőlem tellett.
Mindent megtettem, mindent elhittem,
Nem értem miért tettem, benned miért hittem?
Refr:
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
Tényleg azt hittem barát, egy támasz az életemben,
Te megváltoztál, és már más vagy az én szememben,
Pedig én bíztam benned, ha rosszat szóltak megvédtelek,
De te támadtál, hát én komolyan nem értelek.
José:
Emlékszem, mikor még lent játszottunk a téren,
Csak te voltál nekem, bár az nem is volt annyira régen,
Mégis csak két idegen vagyunk, és már nem köszönünk
Egymásnak, a szerepet betölti egymás iránti közönyünk.
Hibás vagyok én is, nem voltam elég jó barát,
De mégis te árultál el, leköpted lelkem sóhaját.
Hogy ki az igaz barát, ez a kérdés merült fel,
Mert nálam az nem haver, téged meg ez a tény került el.
Rossz társaságba kerültél, sok hazugságra felültél,
Kívül pompa, belül gyér, értékrendet vesztettél.
Mindent megtettél, hogy újra jó fényben lássalak,
De tetteid nyomán nem maradt más, csak bűzös sár és salak.
Összesúgtak ismerősök, mert hátam mögött lemondtál,
A földön nincs nagyobb hatalom a mérhetetlen egódnál.
Ne mondd már, hogy te voltál, aki tisztelt mindig engem,
Ezek után nem hiszek semmit, már nem kell bíznod bennem.
Mert amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten,
Kiskoromban megtanultam, egyszerűen húzz el innen.
Lépjél ki az életemből, nincs szükségem rád,
Hogy mit rontottál el, majd rájössz évek múltán.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
