|
|
|
Ördög és pokol,
van, aki velem és mégis mindenki engem okol,
papoltok, mert ti tökéletesek vagytok,
én leszek ki szónokol hibás hazugként.
Szememre hamis képek jönnek,
akárcsak ébren,
rémeket álmodnék, ezt érzem,
ezt még bevégzem,
talán nem késő,
ezt az egyet még meg kell lépnem.
Nem féltem magamat,
mert ittátok minden szavamat,
de hátat fordítasz és így elvisz minden akarat.
Többet várok, mint amit adtok,
ezért magamra is hagytok,
elfelejtitek ki vagyok,
miért is lennétek rám büszkék?
Legyetek fehérek közt szürkék,
mert mindenki más alszik
ha ordítok is néha nektek
suttogásnak hangzik.
Hogyha hamis, hogyha igaz,
megváltó minden szó,
ami nekem szól,
de ebből nincsen sok.
Néha csak állok és rád várok,
talán megérintesz egyszer.
Ha majd nem lesz más,
mit mondasz tiszta szívvel?
REFR:
Egy lépés, kérdés, (hogy miért) elhagytatok rég.
Távoli kép hol ti jártok még:
érdemben bátor,
már nem gátol,
utamon késő vagy más,
új szemléletalkotás.
Néha lehajtom a fejem,
mert nem értem, hogy mit akartok,
ha fontos vagyok nektek
mért hazugsággal takartok,
mért nem maradtok mellettem,
mi szólít el titeket,
mi olvasztja fel szívetek,
mi rendíti meg hitetek.
Felszínetek hosszú, gondolatmenetem változik,
aki nem bírta, mondta inkább távozik,
távozik a sírig,
ezek megpecsételt sorsok,
köpködők csak a szart látjátok,
teljesen elkorcsosultok.
Már rég nincsen tisztelet,
csak egy mesterséges bálvány
kit a szín találtunk árván,
belemosódva egy részletbe,
más elvérezne,
nem érezne,
én ez ellen mit tehetek?
Csak talpra állni, küzdeni,
hogy irigységben égjetek.
Rettegjetek, féljetek,
hogy elveszítitek énetek,
mert amit akartok
nem teljesül egy lépéssel,
én mögöttetek az egészben,
elvesznek aprócska részletek,
elégedetten nézitek amint
megkaptátok részetek.
REFR.
Voltak szép idők,
melyek lassan tovaszálltak,
emléké váltak,
már nem várnak,
és csak csukott szemmel látom,
ez egy álom,
melynek részesei vagytok
hű társaim,
de néha fáj, mert utamon
egyedül visznek lábaim.
Vannak vágyaim, érzéseim
mire néha nem figyeltek,
ilyenek vannak, ilyenek lesznek,
csak egy lépéssel mögöttetek.
Fellöktetek,
szemet nyitott, nőt a bánatom,
csak várjatok, ezt kérem,
hogy enyhüljön a fájdalom.
Szánalom itt állok,
amit nem kaphatsz ingyen,
mert küzdeni, hogy változtass,
ez már szégyen,
egyfajta kényszer,
jobbat tud adni másoknál,
ez kéne, hogy inspiráljon,
példát statuálhatnál,
szalutálhatnál,
mert ki belevetette hitét
talpra áll a porból,
megadja másnak tiszteletét,
bántja lelkiismeretét
egy félreértés,
nem érkezik válasz,
ez egy rosszul feltett kérdés.
REFR.
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
