|
|
|
Ördög és pokol,
van, aki velem és mégis mindenki engem okol,
papoltok, mert ti tökéletesek vagytok,
én leszek ki szónokol hibás hazugként.
Szememre hamis képek jönnek,
akárcsak ébren,
rémeket álmodnék, ezt érzem,
ezt még bevégzem,
talán nem késő,
ezt az egyet még meg kell lépnem.
Nem féltem magamat,
mert ittátok minden szavamat,
de hátat fordítasz és így elvisz minden akarat.
Többet várok, mint amit adtok,
ezért magamra is hagytok,
elfelejtitek ki vagyok,
miért is lennétek rám büszkék?
Legyetek fehérek közt szürkék,
mert mindenki más alszik
ha ordítok is néha nektek
suttogásnak hangzik.
Hogyha hamis, hogyha igaz,
megváltó minden szó,
ami nekem szól,
de ebből nincsen sok.
Néha csak állok és rád várok,
talán megérintesz egyszer.
Ha majd nem lesz más,
mit mondasz tiszta szívvel?
REFR:
Egy lépés, kérdés, (hogy miért) elhagytatok rég.
Távoli kép hol ti jártok még:
érdemben bátor,
már nem gátol,
utamon késő vagy más,
új szemléletalkotás.
Néha lehajtom a fejem,
mert nem értem, hogy mit akartok,
ha fontos vagyok nektek
mért hazugsággal takartok,
mért nem maradtok mellettem,
mi szólít el titeket,
mi olvasztja fel szívetek,
mi rendíti meg hitetek.
Felszínetek hosszú, gondolatmenetem változik,
aki nem bírta, mondta inkább távozik,
távozik a sírig,
ezek megpecsételt sorsok,
köpködők csak a szart látjátok,
teljesen elkorcsosultok.
Már rég nincsen tisztelet,
csak egy mesterséges bálvány
kit a szín találtunk árván,
belemosódva egy részletbe,
más elvérezne,
nem érezne,
én ez ellen mit tehetek?
Csak talpra állni, küzdeni,
hogy irigységben égjetek.
Rettegjetek, féljetek,
hogy elveszítitek énetek,
mert amit akartok
nem teljesül egy lépéssel,
én mögöttetek az egészben,
elvesznek aprócska részletek,
elégedetten nézitek amint
megkaptátok részetek.
REFR.
Voltak szép idők,
melyek lassan tovaszálltak,
emléké váltak,
már nem várnak,
és csak csukott szemmel látom,
ez egy álom,
melynek részesei vagytok
hű társaim,
de néha fáj, mert utamon
egyedül visznek lábaim.
Vannak vágyaim, érzéseim
mire néha nem figyeltek,
ilyenek vannak, ilyenek lesznek,
csak egy lépéssel mögöttetek.
Fellöktetek,
szemet nyitott, nőt a bánatom,
csak várjatok, ezt kérem,
hogy enyhüljön a fájdalom.
Szánalom itt állok,
amit nem kaphatsz ingyen,
mert küzdeni, hogy változtass,
ez már szégyen,
egyfajta kényszer,
jobbat tud adni másoknál,
ez kéne, hogy inspiráljon,
példát statuálhatnál,
szalutálhatnál,
mert ki belevetette hitét
talpra áll a porból,
megadja másnak tiszteletét,
bántja lelkiismeretét
egy félreértés,
nem érkezik válasz,
ez egy rosszul feltett kérdés.
REFR.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
