|
|
|
| Előadó: | Thysta |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Thysta Szurdoki Gábor |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ja
Ez a dal csak azért van, hogy sejtsd mit érzek.
Sejted? Ha? - Hö… Sejted a faszt.
Na mindegy leszarom. Jó…
Maradjunk abban, hogy fingod nincs, milyen szar…
Én unom nézni ezt az utcát minden áldott este,
Minden idegszálam táncol, kérlek, istenem csak ezt ne engedd,
Hogy itt rohadjak meg egy kurva mocskos városban,
Egy verda mélyén seggelve, azt remélve, hogy lesz pénzem.
Kurva könnyű mondani, hogy az számít, hogy szeress élni,
hogy nem a lóvé számít, ha a rendőr megállít, és elkéri.
19 év alatt, hogy felbaszott a világ,
Figyelj, ne számíts rám, a lelkem az ördögnek eladnám.
Hogy adja ide azt, ami az enyém, fizettem eleget,
Vágod milyen 7 évesen elveszteni az öcsédet?
Hé, hé nem állok meg fasz rendőr, erre gyertek, Várlak.
Ahogy várok minden seggfejt, akit valaha átvágtak.
Ha a spanom vagy és átversz, nyald ki a seggem,
Ha a barátnőm vagy és megcsalsz, rohadj meg egyben,
Ha belém kötsz, mert nem tetszek, és mert 4en is jöhettek,
Aztán azt köpöd hogy haver, remélem akarja, hogy baszd el.
Basszák meg a haverok, ne játsz ahogy ők
Te legyél korrekt, könyékkel verd őket állon,
S inkább jobb egyedül, drágám. Mert nem kellesz ilyen áron.
Frankón átbaszol, és elhagysz, te szemét rinbanc most sírhatsz.
Itt seggelek, és gyülölök, nem akarok mást csak ölni,
Aztán elvenni a tárcád, majd a fejedbe lőni,
A barátnő csak akadály, meg még egy ok hogy szarul érezd magad,
Ott bennt legbelül, a lány meg arra, hogy egyedül.
Elegem van a nyávogásból, adjatok még egy sört,
Figyelj szarok rád bébi, én nem fogok utánnad sírni,
Menj és kefélj mással, én nem sírlak vissza, mit rinyálsz,
Bíztam benned, te átvertél, soha többet nem látsz.
És szarok rá a balhéra, állj belém ok nélkül,
Ugye szarul érzed magad, ha a vér az ajkadon szalad,
Engem ne félts seggfej, inkább féltsd magad,
Igen tudok lenni seggfej, hogyha minden áron ez kell.
2x Rf.:
Én utálom ezt a világot, ki akarok szállni, de inkább szálljon ki mindenki más,
én nem tudok leállni, és ha egyszer lesz egy billiárdom akkor sem felejtek,
hanem kiáltok: hé én ezt a világot utálom!
Nem játszik a rádió, mert más vagyok mint Majka,
Így a legjobb rímem csupán néhány utcagyerek halja,
A sok szerencsétlen mc meg minden szavamba beleáll,
Seggfej elsírnád magad, ha apuci nagy házából kilátnál.
Vágom én is mennyit ér az L az L a Stella hét,
A fejembe újra, ez a kurva na haragudj rám piáltam,
Ha eladnék 5 millió lemezt úgy meglopnám a rendrőrt,
Úgy élvezném ha lefullad a verdám, hogy emlékezz rám,
A nevem Mr. SzarokRád a lében kell a platina,
Úgyis Így is úgyis fejbe lövöm, felesleges sírnia,
De nem érti szegény mi a fasz a bajom.
Ilyeneken jár az eszem ma éjjel, nem érem be a kevéssel.
Felejts el seggfej, mert ma telt be a pohár,
Szarok rád, nem vágom mit csinálok,
Tedd el azt a kurva kést, mert leszarom ki kezdte,
Dögöljünk mind a ketten meg, és azt akarom kezd te!
2x Rf.:
Én utálom ezt a világot, ki akarok szállni, de inkább szálljon ki mindenki más,
én nem tudok leállni, és ha egyszer lesz egy billiárdom akkor sem felejtek,
hanem kiáltok: hé én ezt a világot utálom!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
