|
|
|
"...Benned én tudtam nem fogok felesni..."
"...Köszöntlek jövő én bízok benned...."
"...De úgy tudtam tudod, de úgy tudtam érzed..."
"...Magad sem tudod, hogy valójában ki kell...."
"...De kérlek ne vedd el azt, mit ketten együtt építettünk fel..."
Minden kidőlt....
Nem tudom, hogy kezdjem de mégis érzem,
Hogy írnom kell valamit, mert elvérzem,
Megérzem azt, hogy ha fáj neked valami,
A némaság szavai mindenkit alakít...
Egy szellő suhant el mellettem 2 éve,
Meleget hozott, mindezek értéke
Nem ér fel annyival, mit emiatt érzek
De eldöntöttem: magammal végzek...
Hiába kérsz meg, már késő mindennek,
A széttört érzések, emlékek, vágyak
Már esznek, már felemésztenek,
A kezeim a számba már nyugtatót tesznek.
Tudom elvesztek az értékek bennem...
Minden, amit én érted tettem
Számodra már múlt, számomra még jelen,
Pedig már érezte szívem, amit az eszem.
De neked ez kell, én elmegyek csendben megértem,
A távolságot, mint szíved is elértem,
Csak szeress, én csak ennyit kértem,
Mert elveszek... a végtelenségben...
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
Rövid távlat...én meghalok, mert aki bánthat
Te vagy, te vagy az egyetlen a számnak
Akit kíván, akiért kiabál:
...Hiányzol!...
Ó bárcsak tudnám hány szál virág volt,
Mit letéptem, és aztán fogadalmat tettem,
Szépet és jót, ami feléd irányult
De te azt mondod, hogy el kéne mennem...
De hidd el, hogy nem, hidd el nem tehetem,
így nem, mert régen is tudtam, hogy élve nem
Élném túl azt, amit eddig veled megéltem
De most a sorsod jön elő és nem a végzet.
Tudom, hogy érzel valamit de hiába,
Az érzés kevés, a távolság meg kiállt amellett,
Hogy bármit is tesznek
Az emberek...idővel már nem megy...
Tudom azt is: engem akarsz, ezt kiáltva ordítod,
De a közös képről elfordítod
Arcod, és felveszed maszkod,
Hogy erősnek látszódj, és, hogy az arcom
Majd, idővel múljon, ne fájjon,
Én meg csodálkozhatok a tájon,
Mit együtt kreáltunk...
De az idő próbáját mi ki nem álltuk...
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
Ez már nem olyan szerelem, ami gyerek,
Ez már olyan, hogy nyerek vagy vesztek
Számomra... De lehet, hogy számodra
Nem, mert adottságaid változnak.
Távoznak belőled a jók és a rosszak,
Mert idősödsz és újakat hoznak
Az új korszakok, az új időszakok,
Mikor már érzed te is, hogy most hagy ott
Az, kivel leélnéd saját életed,
Az kivel elérnéd a saját végzeted,
Nem a sorsod, mert van különbség
- Nem mellettem leszel feleség... -
És, hogy ha egyszer mások kelnek fel
Melletted reggel majd jussak eszedbe,
Hogy én voltam az, ki gyerekkorodban
Megkérte volna kezed egy templomban.
De ezt már nem tudod, mert elmentek
A tervek veled távol, messze...
A tettek elvesztek, ezek sem változtak,
Maradtak álmok... szép álmokat...........
"...Rájöttem mindig te vagy kit kerestem..."
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
Elvesztem... Tudom, már vesztettem!
Minden, amit én veled terveztem,
Elveszett mint én, emiatt észleltem,
Hogy a hiány erősebb, mint az érzelmek
Nálad...De mondd mikre vágynak
Az érzések benned? De kérdem: ők látnak?
Mit látnak helyetted? Mire szánnak időt,
Ha általuk minden, minden kidőlt??
...Minden kidőlt...
...Minden kidőlt...
...Minden kidőlt...
"...Egyik szereti a másikat, tisztelve kezeli..."
"...Kéz a kézben, tenyér a tenyérben..."
"...Nem csak szeretlek, én tisztellek téged,
hisz képes vagy arra, hogy álmaid vidd véghez..."
"...Amit nem hittem volna érted megtettem..."
"...Boldog volt, először az életben..."
"...Hordom a képed, mi elém van téve..."
"...Te vagy, Te lettél az életem..."
...Minden kidőlt...
"...Nem fogok soha úgy szeretni senkit, mint téged..."
"...Mit rejt a szíved, mikor azt mondod h szeretsz?..."
"...Hitte, hogy rátalált a szerelemre..."
"...Ha szerencséd van rájössz a lélek mit rejt..."
"...Az ember sokszor sajnos csak tervez,
de hogy véghez vigye álmait, azért már nem tesz..."
"...Őrzök emléket, mi hozzád köt, örökké Szeretlek Téged...."
Elismerésben részesült a Dallamos Villamos rendezvényünk
