|
|
|
| Előadó: | Freedom Sound Hungary |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Darcsi Péter Lissa Miklós Nagy Krisztián Sáfár Szilvia Somogyi Dániel ürögdi Csaba Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Refr.
Ez a trekk, csak a miénk, mert mi akarjuk, hogy így szóljon,
Mindenki minket hallgasson,
Mert ez a perc csak a miénk, orkán pusztítja a színpadot,
Megtisztítva a holnapot.
Verze1
Megtisztítva attól, mitől a legjobban félünk,
Hogy szálljon a szomorúság és kék legyen az egünk.
Mert a szürkét már unjuk, mindenkit csak lehangol,
E fagyba születik egy banda, mitől minden fellángol.
Hunyd le a szemed, engedd ki magadból a szörnyet,
Légy szabad a csúcson, mi felé más csak törtet!
Hódítsd meg a legkisebb buckát is, amibe eddig botlottál!
A hibát az előnyödre, javítsd, mit elrontottál!
És ha pofára esnél, ahogy én tettem,
Menj neki, hódíts újra sokkal keményebben!
Amit megszereztél, illúzió, hogy mások elvehetik,
A remény küzd, de az Istenek folyton temetik.
Hát mássz ki a gödörből, mibe a Sors keze taszított,
Mindenki azzal a kézzel áldjon, amivel ártott!
És, ha nem úgy sülnek el a dolgok, ahogyan szeretnéd,
Kiabáld velünk együtt, te is azt, hogy: EZ CSAK A MIÉNK!
Refr. (2x)
Verze2
Egyik éjjel egy furcsa álmot láttam,
Fel is riadtam és csak ültem az ágyamban.
Isten szólt hozzám és azt mondta nekem:
Rezegtesd meg a népet, mert te vagy az én emberem!
Rímeket kezdtem kovácsolni lenn a kohóban,
Égett a tűz, fortyogó üst, pont, mint a Pokolban.
Suttogtak is rólam ezt-azt az utcában,
De nem érdekelt ki mit mondott, én csak harcoltam
Mindig a hangszerekre figyeltem csak köröttem
Világítótoronyként működnek a sötétben
Mikor a világ legutolsó hangja elhangzik,
Hal meg a lelkem igazán, addig csak bóklászik
Én már nem félek a haláltól, hisz nem létezik
Szívem a lázadástól dobban, erre éhezik!
Azon az éjszakán egy furcsa álmot láttam,
Mikor felriadtam, már a színpadon álltam.
Refr. (3x)
Verze3
Most itt állok a színpadon
A szívem mégis fáj nagyon,
Az álmokért nem tesztek.
Amíg én igen, még ha mindent el is vesztek.
Dúljon benned háború, lángolva égjen tested,
Ha megérted, mit mondok, emeld fel most a kezed!
A remény szője tetted,
Szíved diktálja a lépted
És ha pofára esnél, úgy ahogyan én tettem,
Menj neki, hódíts újra, sokkal keményebben!
Dúljon benned háború, lángolva égjen tested,
Ha megérted, amit mondok, emeld fel most a kezed.
Refr.(2x)
Az Anna and the Barbies új dallal zárja az évet: a Még egy kedd egy intenzív, társadalomkritikus dal, amely december 12-én a Dürer Kert színpadán is felcsendül majd.
Az Anna and the Barbies ismét erős üzenettel jelentkezik: Még egy kedd című friss szerzeményük a modern élet ritmusát és az emberi kiégést fogalmazza újra ironikus és sűrű, rapszerű előadásban.
Anna and the Barbies-dalszövegek itt.
Pásztor Anna így mesélt a dalról: „Az emberek ideologizálják a hétvégéket, hibernálnak vasárnap, a hétfőket csukott szemmel szenvedik végig, és talán szerdától, térden csúszva, de ébredezik bennünk remény. Mi írtunk a keddekről egy dalt, ami érdekes módon egy kicsit az emberiség mostani állapotát is leírja: a senki földje, ahol egyszer csak egy kedden rádöbbensz, hogy hajótöröttként egyedül maradtál.” A dal egy nyers, ironikus manifesztum, amelyben a ritmus és az önirónia kerül középpontba.
A videoklipet Vadas Géza rendezte, aki így emlékszik a közös munkára:
„Anna futógépes vízióval keresett meg. Amint meghallottam az alapötletet, tudtam, hogy működni fog. A helyszínen formáltuk véglegesre – letisztult, mégis erős lett, pont, ami a dalhoz kell.”
A Még egy keddet – a régi kedvencekkel együtt – élőben is hallhatja a közönség december 12-én a Dürer Kertben.
Fotó: Anna and the Barbies
