|
|
|
Legyen béke! Látom, erre felkapod a fejed,
És mintha egyetértést sugározna a szemed
Látva járok, látom, hogy mi vesz körül,
Nincs szempár, ami őszintén örül.
Babilon: Miféle becsmérlő hangnem ez?
Tudod, ugye, hogy nem jön ki ez a hanglemez?!
Attól, hogy nem hagyod, hogy milliók hallják,
Hallják majd ezrek, akik tovább adják.
A fogamat össze, kezem ökölbe szorítom
Dögölj meg Babilon! Közben ezt ordítom.
Mély levegő, tüdőben kerül a béke és a szeretet,
Ha egyetértesz ezzel, emeld égbe a kezedet!
Babilon! Ba-bi-lon… BABILON!
Nem félek tőletek, gyertek!
Imád a politika, a hatalom, mint anyját a gyermek.
Kezemben a törvény, az ítélethozatal joga, a pénz
Állj-állj-állj-állj! Ez is csak azt mutatja, hogy félsz!
Hiába van kezedbe mindez, ha nincs, akit uralj!
Egy barom vagy csupán, kit a félelem furdal.
Én szembe szállok veled,
Mögöttem a sereg,
Szembeszállunk veled,
Előtted áll már a sereg!
Szerelmek hullnak a porba, mert Babilon
Jót nevet ezen és én ezt már nem bírom.
Magasba emelem most fel-feljebb a hangom!
Hogy felülkerekedjen, rajtam azt nem hagyom.
A boldogságot én élem, nem áhítom.
Csakis érte vívom meg a harcom,
Állok előttetek és közben azt ordítom:
Ígérem nektek, Babilont megizzasztom!
Ígérem nektek, Babilont megizzasztom!
Ígérem nektek, Babilont megizzasztom!
Kezdetben az egész világon egy nép élt, s mindenki egy nyelven beszélt. Ezen a közös nyelven így szóltak egymáshoz: „Gyertek, építsünk várost és tornyot, melynek teteje az eget érje…” Ekkor Isten leszállt közéjük, s így szólt: „Nézzétek, egy népet alkotnak, és egy nyelven beszélnek. Ez csak kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem állhat az útjukba. Zavarjuk hát össze a nyelvüket, hogy senki se értse a másikat!” – és azóta nem értjük egymás szavát…
Betegség, háborúk, hatalmas bombák,
Családok, otthonok így lesznek rommá!
Apró gyermekek sírnak a téren,
Mindenki csak áll, itt mindenki tétlen.
Te is itt állsz előttem…
Üvölts velem, én változtatni jöttem!
Dobbants velem, hogyha szomjazod a békét!
Csak a békét, és a háborúknak legyen vége!
Betegség, háborúk, hatalmas bombák,
Családok, otthonok így lesznek rommá!
Apró gyermekek sírnak a téren,
Mindenki csak áll, itt mindenki tétlen.
Te is itt állsz előttem…
Üvölts velem, én változtatni jöttem!
Dobbants velem, hogyha szomjazod a békét!
Csak a békét, és a háborúknak legyen vége!
Legyen béke!
