|
|
|
Ha úgy hiszed, hogy véged már,
És nem tudod, hogy kire számíts, és kit utáljál.
Ha átölel egy jóbarát,
Kellesz neki bármily’ rossz voltál.
Tudod, az élet egy álom,
Ha valósággá teszed érték.
Nagyon-nagy titok,
Vigyázz rá, fogadd el:
Az életet boldogan kapod!
Szomorúság, küzdelem,
Hazugság meg vigaszság.
Érezd át, fogadd el az életed!
Ha úgy hiszed, hogy véged már,
És nem tudod, hogy kire számíts, és kit utáljál.
Ha átölel egy jóbarát,
Kellesz neki bármily’ rossz voltál.
Tudod, az élet egy álom,
Ha valósággá teszed érték.
Nagyon-nagy titok,
Vigyázz rá, fogadd el:
Az életet boldogan kapod!
Budapest, Papp László Aréna 2018.11.21
Olyan jó érzés látni hétről hétre, néha napról napra, hogy milyen sok embert érdekel a zene, mennyire sokan vannak egy-egy koncerten! Ami azonban a legfeltűnőbb: a generációk közötti különbség. Minőségi show volt, jól keveredett és tette még színesebbé a Honeybeast stílusát a szimfonikus zenekar, bár én kicsit elnyomottnak találtam a komolyzenei aláfestést a könnyűzenei alapok mellett, de így is nagyon érdekes aréna-koncertet láthattam. Sokan voltak, nagyjából négyezren és akkor jöjjön az, amitől nekem nagyon tetszett… a közönség: vegyes volt, gyermek és idős pár is akadt. De zömében, 30-45 közötti nők, párok, baráti csoportok alkották a szenzációs és jól együttműködő, bulira váró, majd bulizó rajongók táborát. Rajongók, ők azok, akik Zsófival együtt éneklik a dalokat és extázisban törnek, ki ha fellép a kedvencük, a kedvencük pedig nagyon hálás lehet nekik, mert fantasztikus közönséget kapott és mázlista, mert szinte minden fanatikus ott lehetett, hiszen mindenki végig együtt élt a színpadon álló formációval. Tetszett, hogy maximálisan kiszolgálták ezt a sok embert, akik miattuk átélhettek egy (hogyan is szólt a beharangozó?) kollektív audiovizuális orgazmust, talán már a sokadikat.
B+
