|
|
|
|
|
| Előadó: | Barbárfivérek Finuccsi |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Deego Tibbah Süveg Márk (Saiid) Tirpa |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
TIRPA:
Iskola helyett, kint lógtam a spanokkal,
Veszélyes business-eket kötöttem durva tagokkal,
Az utca tanította meg azt, hogy kivel kell vigyázni,
Van olyan, hogy nincs több esély, elég egyszer hibázni,
Éjszaka a bandáké az uralom,
Az adrenalin hajt, a faszomnak se kell a nyugalom,
Tiszteletet csak az kap aki nekem is megadja,
Te lettél a drogfüggő, én meg az aki eladja,
Sok gyökér azt hiszi, hogy a Tirpát majd lehagyja,
De rájön hamar mindenki, hogy jobban jár ha feladja,
Mocskos tróger vagyok, egy igazi csavargó,
De ez az a vaker ami kirángat engem a szarból!
A szövegeket lépcsőházban írom,
Akik emlékeznek honnan jöttek csak azokat bírom,
Azért nem foglalkoztam az iskolával,
Mert az utcán szerzett tudás az felér egy diplomával!
DEEGO:
Dobd fel a mancsod ha rajtam nőttél fel,
Hogy ha együtt állunk szemben a törvénnyel,
Betontengerben, villogó kékfénnyel,
A valóság benned mindent átértékel!
Dobd fel a mancsod ha rajtam nőttél fel,
Hogy ha együtt állunk szemben a törvénnyel,
Betontengerben, villogó kékfénnyel,
A valóság benned mindent átértékel!
TIBBAH:
Kéz alatt terjed, mint a fóliás okosság,
A steril szavak a fost az agyadból kimossák,
Itt címletek vannak, nem jegyzik a nevedet,
Mifelénk a gettó ritkán nevelt celebet,
Magam dobom, míg te szerepekre hajtasz,
Sunázd a klikkem évek óta businesclass,
T-Bagwell a földalatti MegaTron,
Ha képernyőre mászok, megszakad a trinitron!
Ne sírj paraszt! Én a bánatot leszarom,
Sodrom az OCB-t, a szálakat elvarrom,
Ez betonfétis, tőlem utcát hallasz,
A magamfajta nem áll le, terjed mint az anthrax,
Tes! Véresre hímzem a rímeket,
Te a különleges fékességed miatt nem értheted,
Szükség van rád is, játszd el a balfaszt,
Annyi sebet vágok rád, nem takarja a Hansaplast!
DEEGO:
Pár spanom logisztikus lett me’ csak így érhetett révbe,
Hisz nincs adó a terméken, míg átkerül kézből-kézbe,
Már gyereknek szétesett, mondhatom, elég csúnyán,
De mint Biggien-ek, nekik nem lesz élet a halál után,
Ez a valóság! Hiába szimulálnád!
Jó lenne neked is, ha magad végre szituálnád!
Számos gyerek olyan felénk, hogy ha megütöd futsz,
Pár napig fejfájást okoz mint a felütött cucc,
Haver! Helyezzük más aspektusba,
Aki a legnagyobbat mondja, a végén az lesz kussba,
Ez is valóságshow, csak itt nincsenek kamerák,
Mert túl sok a bűnös, és túl sok az aberrált,
Itt, azt hiszem tesó mától fogva,
A zenénk terrorista lett, téged túszként tart fogva,
Mindennap ugyanaz, csak mások a veszélyek,
Mindenki ugyanaz mégis mások az esélyek...
DEEGO:
Dobd fel a mancsod ha rajtam nőttél fel,
Hogy ha együtt állunk szemben a törvénnyel,
Betontengerben, villogó kékfénnyel,
A valóság benned mindent átértékel!
Dobd fel a mancsod ha rajtam nőttél fel,
Hogy ha együtt állunk szemben a törvénnyel,
Betontengerben, villogó kékfénnyel,
A valóság benned mindent átértékel!
SAIID:
Pofádba nyomunk egy AK-t PH-val,
A streeten rímmel dobálózunk, amíg ti téglával,
Mocskos témákkal, lassan már csak fél májjal,
Műmájerek kifekszenek a betonon 2 vállal!
Nem szexi black zene, ha rafkós lennél tetszene
Keleti raplemez körberajzolunk krétával,
Jövünk utcával, sikátorral, térrel,
Ez meg a puccával, meg a bürökrata vérrel,
A másik bénába a turulról csak terel,
Ennek beatbe segített felülről a Pharrel,
Camouflageban toljuk, az az uccai apparel,
Klubban, vagy a panel, minden telep dzsungel dzsukel!
Kevés a kanyhaló a legtöbben beszovelok,
Ocelot-mintás kokeró csaj volt, akit kamelok!
Biboldó vagyok, Plenyóra oltod csak a csapatot,
Nem érdekel mit hallasz ott, hogy tartom-e a sabbatot
Szombatonként én pop mc-ket szopatok,
Cefetek, a rapekből nem maradnak csak cafatok
Rajtunk nőttél fel, ghetto-funk a falka hazabasz,
Annyi sebet vágunk rád, nem takarja a Hansaplast!
DEEGO:
Dobd fel a mancsod ha rajtam nőttél fel,
Hogy ha együtt állunk szemben a törvénnyel,
Betontengerben, villogó kékfénnyel,
A valóság benned mindent átértékel!
Dobd fel a mancsod ha rajtam nőttél fel,
Hogy ha együtt állunk szemben a törvénnyel,
Betontengerben, villogó kékfénnyel,
A valóság benned mindent átértékel!
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
