|
|
|
| Előadó: | Antifaces |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ahogy haladunk az álmunk felé,
mit el nem érünk sohasem tán...
Nehidd hogy nincs már semmisem,
az üveghegy túl oldalán...
Mindig az szép, mi semmit sem ér,
mindig az ad, ki sohasem kér...
mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
mindig az szeret, ki benned él...
tudod hogy nincs, nincs már időd,
te mégis küzdesz, hogy elérjed őt...
hogy megérintsd, érintsd, érintsd a nőt,
aki sírt érted, egy évvel ezelőtt...
Mindig az fél, kinek van még miért,
mindig az gyűlöl, ki semmit sem ért,
mindig az ad, ki egy dolgot kért,
hogy sírhasson végre, valakiért...
Sohasem adtam, ő mégsem sírt,
teher voltam, de mindig elbírt,
Sohasem gyűlölt, ő semmiért,
szeretett engem, valamiért...
Én még akartam hinni egy szebb világban,
én reménykedtem hogy jobb lehet,
Én még érezni akartam az illatod,
és megfogni a két kezed,
ez egy szerelmes szám is lehetett volna,
bár úgysem hallod, hisz messze vagy,
Miért is van bárki mellettem,
ha egyszer úgy is cserben hagy...
Hát tessék nyugodtan sorba állni,
csendesen mélyen a sírba szállni,
és ha majd rájössz ott lenn, hogy szebb volt itt fenn,
próbálj meg valahogy visszamászni...
Mindig az szép, mi semmit sem ér,
mindig az ad, ki sohasem kér...
mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
mindig az szeret, ki benned él...
míg elhal egy szó, két élet elvész,
kérlek üzenj, ha végleg elmész...
De én még állok és örökké várva,
a napfényt nézem, ha visszatérsz...
Mindig az szép, mi semmit sem ér,
mindig az ad, ki sohasem kér...
mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
mindig az szeret, ki benned él...
Ahogy haladunk, az álmunk felé,
mit már elértünk egyszer talán,
nincs belőle semmisem,
az üveghegy túl oldalán...
agyamat szeli a szótlanok szava,
honvágyat érzek de merre van haza?
sírnom is kéne, hát hol vagy baba?
hazaértem, de nem várt anya...
Mutass hát végre egy másik ajtót,
ahol belépve tényleg lenne béke,
ahol nem egy fal lenne a folyosó vége,
és egyszerű is lenne csak hinni kéne...
Ahol együtt lehetnénk nyugton végre,
a halálon pedig egy jót röhögve,
meglennénk hívva egy újabb körre,
mely ismétlődne, mindörökre...
Mindig az szép, mi semmit sem ér,
mindig az ad, ki sohasem kér...
mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
mindig az szeret, ki benned él...
Mindig az szép, mi semmit sem ér,
mindig az ad, ki sohasem kér...
mindig az gyűlöl, ki legjobban fél
mindig az szeret, ki benned él...
Ahogy haladunk, az álmunk felé,
mit már elértünk egyszer talán,
nincs belőle semmisem,
az üveghegy túl oldalán...
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
