|
|
|
| Előadó: | Funktasztikus |
|---|---|
| Album: | Jelentések Fanyarországról |
| Megjelenés: | 2009 |
| Hossz: | 3:56 |
| Szövegírók: |
Csató Adorján |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | szerzői kiadás |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/BAZ megye, baszd meg te!
Kelet, nyugat, észak vagy dél,
Te csak könyörögj az életedért.
A borsodi bőrálarcos gyilkos nem felejt,
És egyenként vadássza le az árulókat./
Van az a típus, aki mindent elhisz,
Kilenc tech kilenc meg egy mack tíz.
Hányingert keltő az alagsori lépcső,
Szorul a pisztolycsőtől eldugult légcső.
Marhakerítés szaggató célzóvíz,
Hátadra fordít a helyszínelő, csííz.
Sírig tartó barátság, ahogy a kámfor,
Mi van tóparti, elszökött a kántor?
Körbe kalapálok mint Andrej Chikatilo.
Én a legutolsó csóró csavaró csavargó.
Csak a Chuck Taylorom suvickolhatod Vagabond,
A világ tetején könnyítek magamon.
Nem igaz a fele se, nincs neve se,
Az év spiclije választás nyertese.
Az a kárörvendő, cselszövő, ki orvul,
Hátba szúrt a kiélesített old school.
Almot túrna fel a fair játszmának?
Állítsunk mellszobrot Lolo Ferraranak.
Homokos vagy cukros vagy akár a csipa,
Beledöglesz ha túléled mint Tarzant Csita.
Minden elkorhadt fa rögtön rügyet hajt,
Amikor a Westend City Centerben hasad a holtak hajnala,
Bevallom a legszívesebben csak magamat hallgatom,
Kötelező tananyag a hanganyagom.
A krómozott próféciában az ébredésem,
A kormány hiába tagadja a létezésem.
Fél szemmel mindig figyel a helytartó,
Megolvad a kemencén a tejtartó.
Nyald le a tortáról a habot, csald le,
Még a semminek a felét is add le.
Még amit kiszartál azt is fald be,
Állampolgári jogoddal élve kapd be.
Ezt dobta a gép, hangyaként iparkodhatsz,
Vagy a kukásautó végén csimpaszkodhatsz.
Okítanak akik semmihez sem konyítanak,
A pénz beszél a lepattantak vonyítanak.
A hét vezér forog a sírjában,
Nevét a dögkútról, fortyog a zsírjában.
Bárcások miért játszák a dívát?
Befogjátok, inkább toljátok a Lada Nívát!
Van az a szipus aki mindent elszív,
Kilenc tech kilenc meg egy mack tíz.
Ennek sem a tejtől fehér, a pedrett bajsza,
Renegát arisztokrata pederaszta.
Importtól imposztorig büdösebb a hátszele,
Mint egy homok kopogó lefagyott lábfeje.
Gyászjelentésben áldás békesség,
A rátarti ránc képed AK-47.
Nem alávaló talp alá való prosztó,
Rendezővel ... és DJ póló.
Világítunk a sötétben infrával a pisztolyon,
Két lemezjátszó, keverő, mikrofon.
Vágom a jómodoromon lenne mit csiszolni,
Hogy elszálltam, elszálltam mint Charles Simonyi.
Azt kétlem, hogy a tiétek miért zselatin,
Az enyém miért meszkalin, kérdezd a vérem.
A TV-t kikapcsolom, nem kérek moslékot,
Ugyanolyan teleregényt akarok mint a szomszédok.
Amiben Gábor Gábor Julcsit futtatja,
A gáláns öreg urakat Taki bá fuvarozza.
A lelenc Vágási Ferenc a lenti kisboltban,
Szegény Lenke néni belét kitapossa,
Némi apróért Matula a special guest star,
Gazdagréti szatír Sümeghy Oszkár.
Interfunk Bonaparte pusztító hurrikán,
Obszcén, szociopata puritán.
Letűnt korokat meg idézve publikál,
Odaver ahogy a korai Crossover
Vércseppekből kövek képződnek,
Népmesék amik rosszul végződnek.
A média kompatibilis azt jelenti ugra-bugra,
Jóval ízesebb de rágósabb is mint a hubba-bubba.
Néha felmegy a pumpa, hitelesség zéró,
Olyan vagy mint Árpád vezérnek Franko Néró.
Lehet hogy nem vagyok benne az első százban,
De akkor sem veszek részt az első táncban.
Teszek rá ki milyen dalos pacsirta,
Teszek rá ki kivel van fasírtban.
És végül teszek rá minden kuruzsló,
Táltos, tápos trendi hip-hopos fejére.
/Ez itt a független Funkton stúdió,
Ahol rendező nyúzza a korongokat,
És letörli az arcodról az idétlen mosolyodat./
Van az a típus aki mindent megszív,
Kilenc tech kilenc meg egy mack tíz.
Van az a típus aki mindent elhisz,
Kilenc tech kilenc meg egy mack tíz.
Van az a szipus aki mindent elszív.
Kilenc tech kilenc meg egy mack tíz.
Van az a típus aki mindent elhisz,
Kilenc tech kilenc meg egy mack tíz.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
