Magyar ember szlovák földön, magyar szív és szlovák börtön,
szárnyalna a lélek, de lehúz a súlyos öltöny,
égen és földön, mondják nekem mihaszna,
ha megtudná, hogy magyar vagyok egyből ki is baszna.
Van hogy rámtör néha, hogy nem tartozom sehová,
más állam polgára vagyok, íródik a memoár,
telnek a lapok, közben egyszerűen éget,
hogy más világba születtem, de ugyanaz a vérem.
lenn a téren, érzem, hogy be kéne tépnem,
mégse téptem be, mert a tükörből a képembe,
nem ugyanaz az boldog arc tekintene vissza rám,
meg úgy is gondolnám, hogy számomra már nincs határ,
Volt egy bátor tervem, füstbe ment mikor születtem,
váltsuk meg a világot, legyen minden jó és töretlen.
Ilyen jól tudsz magyarul? Hát pedig szlovák vagy,
ha ezt mondják nekem, a szívem jéggé fagy...
Refr.:
Élettelen fák közt suhan lelkem esztelen,
nem találja párját, nem tudja, kit keressen,
belefáradt már a végtelennek tűnő harcba,
a boldogságot keresné minden egyes kudarcban.
Igaz magyar élet végén temet a szlovák sír,
szlovák léptek nyomán van hogy egy magyar sír.
szlovák tények mélyén ott él a magyar ének,
az öltöny megmarad, de magyar lesz a lélek...
Olyan helyen élek, ahol megmondják, ki legyél,
szajkózzák, hogy nem érsz semmit, nincs mit tegyél,
hol tré, ha bevallod, lakóhelyed magyar negyed,
ahol megvernek, ha meghallják: "Helló, szia, mi van veled?".
Pedig ugyanolyan ember, nem több, nem is kevesebb,
otthon tőle is megkérdik, hogy ma mennyit keresett...
Máshova dobott a gólya, de magyar vagyok, vállalom,
hogy náci lennék? ez egy aljas szar rágalom,
Nem érdekelt a politika, és nem is fog soha,
álláspontom van, de leszarom, kinek ki a mentora.
Fent, meg lent, meg jobb oldal meg bal oldal,
engem nem fogsz meghatni, soha, semelyik szaroddal.
A világot megváltani nem tudom, nem is akarom,
csak azt szeretném, hogy hagyjanak élni engem szabadon.
Harcolni fogok, míg végleg bele nem nyugszom,
az életem kamu volt, lassan már túl a húszon...
Refr.:
Élettelen fák közt suhan lelkem esztelen,
nem találja párját, nem tudja, kit keressen,
belefáradt már a végtelennek tűnő harcba,
a boldogságot keresné minden egyes kudarcban.
Igaz magyar élet végén temet a szlovák sír,
szlovák léptek nyomán van hogy egy magyar sír.
szlovák tények mélyén ott él a magyar ének,
az öltöny megmarad, de magyar lesz a lélek...
Sztereotípiákra épülő kettős jövőkép,
szar a szlovák, szar a magyar, szar vagyok én főképp,
nem kértem csak kaptam én a saját létem,
ha kellett csak néztem, ha kellett, akkor léptem,
nem kértem, hogy segítsenek, senkitől se vártam,
de ha ott volt a remény, hát szívemet kitártam,
üssenek agyon, meg verjenek szét félholtra,
akkor is magyar maradok, kivetítem az égboltra,
cseheknek magyar vagyok, magyaroknak meg szlovák,
ki is lennék valójában, de csak tartsam a pofám,
örüljek, hogy élhetek a nagy demokráciában,
élvezzem, hogy süt a nap, hogy nem fürdök ciánban,
minket vernek agyon a mocskosok Nyitrán,
mi fogunk nyögni a szaros rendeletek nyomán,
az elsők meg ott a székben ülnek és néznek,
és így gondolják a világot tökéletesen szépnek.
Refr, 2x.:
Élettelen fák közt suhan lelkem esztelen,
nem találja párját, nem tudja, kit keressen,
belefáradt már a végtelennek tűnő harcba,
a boldogságot keresné minden egyes kudarcban.
Igaz magyar élet végén temet a szlovák sír,
szlovák léptek nyomán van hogy egy magyar sír.
szlovák tények mélyén ott él a magyar ének,
az öltöny megmarad, de magyar lesz a lélek...
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah