|
|
|
| Előadó: | Derültégből |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Pető Krisztián Sulyok ádám Miklós |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
néha csak rongálod a szívem, és rongálod az összképet,
de remélem hogy állod majd a javítási költséget!
már rájöttem, a helyedben félnék Ádet bűvölni
hisz aki ennyire tud szeretni, az ugyanígy tud gyűlölni
a világunkat zsebre vágom, (biztos én is elcsesztem)
de nem azért mert nem kell, hanem mert félek, hogy elvesztem
a világunkat zsebre vágom, (biztos én is elcsesztem)
de nem azért mert nem kell, hanem mert félek, hogy elvesztem
ref.:
most jössz, meg nem érkezel
mocskosan nem kérhetsz fel
a táncra - ma a gitár se bánja
ha csak nézem - nem vagyok életre szóló élmény ma mégsem
inkább visszafeküdnék az ágyba
semmi késztetés, hogy a szádba
vessem magam és a füledbe suttogjak
az esti fények is az árnyékba ugrottak 2x
jön a lány, átölel, felhevít, nevettet
nincs pánik, csak hallgasd, és érezd hogy szeretnek
itt a lány, bánatban, örömben, osztozva
felszakadt pár seb, de mindig befoltozza
itt a lány, boldogság...én...a nagy mázlista
egy felindult döntés, az életünk átírja
torkunkban gombóc, nem emészt csak veszni hagy
megy a lány, átölel, de lehűlt, és megsirat
zsebbe gyűröm, néha lopok belőle
ha nem látom, nem futok előre
nézz, ha vissza is fut a dia
balról jobbra, s lefelé kell írnia
ne kövesd el, ne kövezd meg
a papírt, amit ígéretek övezte
ékírásos jelekkel naplót vezettél
egy naplopóban Napóleont kerestél
refr.
a kézfejem simítod, de az igazság tenyérnyi
na merre is laksz!? álmomban a cipőm beton emészti
földön testem és az asztali bor,
a csillagommal csak egy araszra a nappalitól,
de mikor pitvarodba kúsznék, bokámon szögesdrót
érintetlen célszalag, pedig olyan közel volt-
ál! állok sarkamra, szarul, de büszkén
a szerelemben ne bízzál, csak tanulj, de tüstént
mesélek magunkról mert, nekem így lesz szép
a történetünk részeg 8-as...bennem mindenképp.
már feladtam, nem kívánom, hogy úgy fogják derekam,
mintha az utolsó lenne, lelkem sárral televan.
idén hideg tele van, mert túlfűtött nyara volt
a testem földön és nézem a nappaliba araszolsz,
egyszer majd hazaszólsz, hogy: megérkeztem boldog vagyok
én meg egy arasznyiról súgom azt, hogy: légy boldog!
egyszer majd hazaszólsz, hogy: eltévedtem bolond vagyok
én meg egy mérföldnyiről kiáltom, hogy: miért pont most?
miért pont most!?
refr.
most jössz (most jössz), meg nem érkezel (nem, nem)
mocskosan nem kérhetsz fel
a táncra - ma a gitár se bánja (ma a világ se, ma a világ se bánja)
ha csak nézem - nem vagyok életre szóló élmény ma mégsem (nem, nem...nem, nem)
inkább visszafeküdnék az ágyba
semmi késztetés, hogy a szádba
vessem magam és a füledbe suttogjak (sss...)
az esti fények is az árnyékba ugrottak 2x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
