|
|
|
| Előadó: | Téveszme |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Éjjel körbezárják
és összerágják
és csak hajnalra köpik vissza!
Nyálukat a rozzant ágya
évek óta issza.
Nyers reggelek, nyers reggelik -
így vészeli át másnap reggelig,
dacol a hamis szentbeszéddel,
egyre csak rohan a szembeszéllel,
üres az ég, üres a látóhatár:
a buszmegállóban áll.
Üres zsebbel, üres fejek közt
a hajnali buszra vár...
Indulás! Beszállás!
Rutinosan keresi a helyét a senkik között -
a lidércek itt nem találnak rá, a mocskos ablaküvegek mögött.
Körül sem kell néznie, érzi hogy egytől egyig gyűlöli őket:
a szakadt alakokat, csakúgy, mint a kiváltsággal rendelkezőket...
Túl hatalmas erő üzent neki hadat,
rossz oldalra állt, mikor a sajátján
maradt! -
Túl későn vette észre,
hogy az ellensége ellensége is az ellensége!
Száraz fák körmein csikorog a fekete ajkak feledett szava -
Olajos kripták fekete szaga!
Folyik az úttest - éjszín kátrány -
behozhatatlan lett a hátrány!
Hasztalan vijjog száz vészmadár:
Üres az ég, üres a látóhatár! -
Tompul a moraj, szétgurul az úton,
szünik a zaj és állnak az ágak.
Hamuszín, részeg álmot lát.
A laposan kúszó fények nyomán
hatalmasra nőnek az árnyak...
De ő már egész máshol jár.
És mikor már éppen elfogadná az érthetetlent,
és mikor épp hallgatná a lombok sercenését,
hol színes pókok szövik az álmot
az ágak közötti idő romján... -
Száz lidércököl a szemhéját verte!
A rémálmok helyett ö foszlott szerte.
Ha könnyebb is volt, a nehezét fogta,
nem adta fel, amikor lehetett volna.
De emlékezete nem őrzi már meg a végzetes hibát:
Az első buszra várt, de az utolsóra szállt.
Nincs tovább! Nincs tovább! Nincs tovább! Nincs tovább!
Üres az ég, üres a látóhatár!
Üres az ég, üres a látóhatár!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
