|
|
|
| Előadó: | DSP |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Dipa Hajdú Imre Bom Krausz Attila Hámori Péter |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
D-I-P-A, B-O-M...DSP. Yo.
Valami új, valami mocskos, valami betegebb.
Áh, ez a szar vegytiszta,
Most nem fogok intrózni, hogy meg legyen a tracklista.
Telepszemle E-E-EP-É.
Előre bejelentettem, mégse vágtátok, hogy betegebb lettem,
Mennyit tekerek, legalább egy perc míg kattogsz egy betekert tracken, NESZE!
Legyen az egyedi edzéstervem durvább mint a Szerájban a gyros piros szósszal,
Mi lesz kioszt ki most spanom, mi most tilos psycho Bommal ujjat húzni,
Ha nagyon akarod maradok azon a számban gondolom hogy fogod megúszni. Mi?
Az a szomorú másra nézve,
Hogy úgy találtam ma társra, mint más a Laysben.
Jé-jé, tőlem csak pénzért húz húst tőzsde, a DC++-on kell a PC plussz 20 rongy
Hallod a CD-n a sok szart, csináljál CD-t még túl sok
Itt a trágya mint a TV-ben a VV4, húztok
És ha rába' Dipa és még én, Bom ez a két név még,
Garantáltan széttép mint a rosszfiúk, a KKK.
Hobbi ez a szar, de neked létkérdés,
Nem értem miért épp én tépném szét a álmod, inkább léc és kész.
A rap szerves része már a szívverésem,
Olyan brutál vagyok nem vágom a szintet én sem.
Akkora az élet súlya, így lesz sérvem,
De a mindennapos szenny adja az ihletésem.
Mielőtt megfulladnék az emberi élet tengerében,
Lényeg hogy kiéljem, minden mocskos szenvedélyem.
Ráférne a népre már egy ízlésterápia,
Mert kiégsz aztán megtörsz, mint a kerámia.
Kérdezem Istent, hogy minek születtem?
Mire születtem? Én ide születtem.
Nem állítottam azt sem hogy ép eszű lettem.
Sokkal inkább beteg, sokkal inkább beteg. De állj!
Látom még a választ várod,
Miért hívnak úgy Dipa, a sápadt átok.
Én nem játszadozom hogy ki fog büntibe ülni ma,
Hamarabb végzek veled mint egy orvosi műhiba.
Add fel! Ide klasszikus szar kell. Amit lehet add fel! ...
Vagy szét szed, mielőtt észbe kapnál, darabokra, ez betegebb lett.
Úgy teker rám a trackben a két veterán hogy be sem állsz,
Csak csandázol egy keserűt, az epe fáj.
Mert beszél itt két beteg arc, háh, először szédülsz de ha ráérzel,
Már le se szállsz, le se szállsz a földre közben be nem áll a szád,
Dipa gyere már ez fáj, Dipa gyere már...ez fáj.
Kegyetlen a szókincs, kegyelemről szó sincs,
Ha nem érted mit mondok, akkor is csak bólints!
Az egyik szemem sír, a másik nevet,
Ha az egyik csajom utált majd a másik szeret.
Nem számít nekem amit szállít neked,
Dipa azon érzed hogy más szint lehet.
Én el viszlek, oda ahol bármit lehet,
Mondd miért jobb a valóság a mátrix helyett?
A víz a bor helyett, mondd hogy oly jó veled,
Mon Chéri, ki a kedvenc telepi trógered?
Csak annyit hogy a csend vad, mint a legdurvább hangminta,
A rap az rap, nem kell dal, nincs csak dob nincs hang,
A flow az flow, ó, szólíts csak Bom-nak,
Én tekerek nekem ez reflex haver itt sor nincs csak szótag,
Vagy tudod mit, a dob csak mankó a rapben a kicsi sántáknak,
De ha egyszer pörög a nyelved, rögtön asszed Dizzee Rascal vagy,
Rád se kell nézni, vágom hogy irigy vagy arra hogy más teker,
A faszom, mic se kell.
“Felszabadít az, hogy nincsen tovább”
Tavalyi telt házas Parkos koncertjével az Elefánt lezárt egy korszakot, és idén elindultak a SEMMI felé - az elmúlt hónapokban gőzerővel az új lemezen dolgoztak, amelynek első előfutára a dühös és zaklatott hangvételű Van Harag című dal.
