|
|
|
/ÁdE/
rám még nem jár a rúd, nem kell a reppháborúd
nem vagyunk gárdisták, de az egész szektánk vonul
Ádi felborul, ha hall téged, és kiborul, ha iszik,
kezdem a hisztit, mert leszívott a vizit
díj, mint a sörhasra szíj, úgy fölösleges
aztán betalál pár szavam, csak mert maradt fölös feles
előbb szagolj aztán keress, hogyha, kiütnél derékból
elég volt, hát nem vagyok egy Nemecsek, de majd pont a büdös Geréb olt?!
Ádika veréb volt, de meglövi sólymot
csak mer a fél magyar reppközeg visel fülbe ólmot
te a bífre, én a bítre mondok all in-t csak latinba
és több ember bólint hogy ha van innya a kabinba
nekem szűk a madárkalitka, mert teleszarom bokáig
nem bírod sokáig, mert Ádi bizony csókra vár, és nem bírja az análist
ez gáz, mi? ja, hogy nem ismersz, az mázli
azért nyilvánulok ilyen módon, hogy legyen mit vágni
bár még nem tornáztattál meg, de mentem mer lehidalok
mer újabb magyar baszós dalok kerülnek a címlapra
s.o.s rihanna, a pém a szádba suhanna
de mégis magán probléma, hogy Ádi kikkel mulatna
a sliccemen a szájad rúzsa hidd el hogy jól mutatna, de
amíg csak reppelek Gyöngyöstől leszek izgatott,
ha a világ feneke, hát szeretem a fingszagot
/Muki/
felénk a leggyilkosabb taktika, felesleges a túlzófok
ha elmegyek egy partiba és nevetve beúzózok
nem tépem a szám, de ha reppelek kell túlóra
mire felérem a bárpultot, csak latinba, húzóra!
már nem parázok, ezt a kört is kiviszem
mer' az imidzsem mérvadó a szitiben
neked az nagyzolás? hogy a szintet feltettem
alig múltam tizennyolc, de már hívtak fítbe nem ketten
mégis majmolod az életem, és offolod a topikom
tudom a rajok nem viccből szívnak,
de én poénból becsokizom...megfordultam helyeken
sorban álltak értem, mint a tróger-díjért a telepen
láthatták bárhol: Muki, Ádi formabontó
ha adták százszor, nekünk nem kell poroltó
izzik a cuccunk, amíg a tiédnek mikró kellett
szószólásszabadság, na erre mit szólsz, he?
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
