|
|
|
"- Tudod mi az a szabad asszociációs írás?
- Nem.
- Azt jelenti, hogy kézbe veszel egy ceruzát, hozzáérinted a papírhoz és elkezdesz írni. Nem nézed meg, és nem gondolod végig, hogy mit írsz, csak hagyod, hogy a kezed vigyen. És egy idő után ha elég sokáig csinálod, olyan gondolatok is felszínre törnek, amelyekről nem is tudtál. Olyasmi, amit valahol hallottál, vagy... vagy egy érzés, amit mélyen elrejtettél. Írtál már ilyet valaha?
- Igen." (Hatodik érzék)
/ÁdE/
ez megmérettetés, erre egy élet kevés
mindig önmagam emésztem, pedig az éheztetés
kicsit csontos vagyok, fáradok ritmusától
nekem minden nap az első, elcseszett inkubátor
de így is lélegzem, kiizzadtam a holnapot,
most hol vagyok? már emlékszem, én passzolok, te orrba dobsz
a kézfogás is vérre megy, azt mondom ne tovább!
fáj, amit a sors a vállamra tetovál,
rotál a mintája, randomba változik
a gond, tudod, halkan jön, de hangosan távozik
mellőled is, az egyetlen mi gátol
mosolygó emberek a lelki traumáktól
az igazság áll nyerésre, de harcolj! maradj!
mert a mimikádtól az arcod az arcomra fagy
kaptam beutalót nagyszív miatt elvonó kúrára
az eszemen szélcsend, amin egy széltoló túljárna
ha holnap összefutunk, lesz egy szar sztorim
hogy kézzelfoghatót akartam, de maradt a pantomin...
refrén 2x:
van egy gyógyír az átkokra, ami marad
van egy jó hír a számodra, ami marad
ami a rémálmodat átmossa, ami marad
hogy ami marad harag, hogy ami marad harag
/Muki/
benéztem az ablakon, ha zárt ajtót találtam
megtisztított a csend, a környezet zajában,
messziről jöttem, nagy kerülőt téve,
hogy egy torz tükörben nézzem, ez a világ vajon szép-e...
az élet része, hogy a sors írja a véletlent,
majd bírálja a jelen, hogy elvesztem-e, mit féltettem,
értelmet találtam, követtem a jeleket,
azonosultam a szöveggel, mert összefüggést keresek
elengedtem mindent, gyűlöletet, bosszúvágyat,
de a jó és a rossz, kik felettem konzultálnak,
nem fejtem meg a létet, mert az élet nevű szótár
kimondja, hogy a tett többet ér bármely szónál,
nem álmodoztam soha, felfogtam mi a valóság,
és két kezemen sem tudnám megszámolni
a tanulságok sorát, miközben te játszol,
én önmagam adom, bár néha mást vetít a vászon,
láttam félelmet arcokon, aki szeret, miért tévedne?
de elmosnak a strigulák alanyi jogon ítélkezve,
lehet bocsánattal tartozom, pont neked, vagy épp másnak,
önként megyek, hogy ne higgyetek tökéletes társnak.
refrén 4x
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
