|
|
|
A láthatáron túl, ha jársz,
azt hiszed, hogy ott találsz
kincseket, amiket rég vársz.
Mégse látod, nincs sehol,
de érzed, ott van mindenhol,
valahol, bárhol.
És rájössz majd
a végtelen végén,
a képzelet mélyén,
hol két út összeér,
hogy benned él,
mit végtelennek látsz,
mit most még nem találsz,
mit önmagadba zársz.
Nincs az a kincs, az a fény,
mit el nem érhetnél
valahol a végtelen végén.
Ott van a tűz, ami ég
a titkaink mélyén,
valahol a végtelen végén.
Mindig nem vagy mellettem,
érzem nincs mért ébrednem,
ha elragad az élet tőlem.
Egy fél világ van ellenünk,
hol egymást meg kell védenünk,
el kell hinnünk.
Úgy vár egy hely
a végtelen végén,
a képzelet mélyén,
hol két út összeér,
hogy benned él,
mit végtelennek látsz,
mit most még nem találsz,
mit önmagadba zársz.
Vonz ez a végtelen út
az álmainkon túl,
csak lebegünk a végtelen végén.
A félelem messzire szált
és minden eggyé vált,
csak te meg én a végtelen végén.
Mindig újabb titkokért
messze indulsz, s visszatérsz,
nem tudod, hogy elég egy lépés,
s az ingovány már járható,
a láthatatlan látható -
ha keresed, már jó.
És rájössz majd
a végtelen végén,
a képzelet mélyén,
hol két út összeér,
hogy benned él,
mit végtelennek látsz,
mit most még nem találsz,
mit önmagadba zársz.
És rájössz majd
a végtelen végén,
a képzelet mélyén,
hol két út összeér,
hogy benned él,
mit végtelennek látsz,
mit most még nem találsz,
mit önmagadba zársz.
És rájössz majd
a végtelen végén,
a képzelet mélyén,
hol két út összeér,
hogy benned él,
mit végtelennek látsz,
mit most még nem találsz,
mit önmagadba zársz.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
