|
|
|
| Előadó: | Hobo Blues Band |
|---|---|
| Album: | Bolondvadászat |
| Megjelenés: | 2008 |
| Hossz: | 4:41 |
| Szövegírók: |
Hobo (Földes László) Földes László |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | EMI Music |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Bár az ördög hazament és levedlette szőrét,
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos, még mindig nem ide tartanak.
Mi baja törzsünknek?
Miért fogyunk el ilyen gyorsan?
Mitől törpültünk el?
És miért nem születnek mostanában hercegek?
Kit érdekelnek a lyukas kalapok,
Ujjatlan kesztyűk, rongyos kabátok
És az emberek,
Akik hordják őket, mint sorsukat.
Pártok, portások, patkányok,
Bankárok, banditák között dühöngve csoszogunk előre
Zenében és időben.
Sokszor vagyok szomorú.
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből.
S remélem, végig velem marad.
Nem tudok felnőni,
Ami nem biztos, hogy baj.
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem,
De majd, ha helyet foglalok a kastély urának balján,
És fogadom a zenészek ajánlkozását.
Csendre intem a kutyákat.
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról, amelyek viharban vesztegelnek az öbölben.
És ő énekel majd a törzsünkről.
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok,
Álmunkban jelölt meg minket az úr.
Akkor meglelem helyemet.
A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek
Nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik.
És az egyik közülük
Talán az a vidám, pici törékeny
Azt ajánlja: Legyünk zsoldosok.
Szolgáljunk pénzért, mint mások
Nincs abban semmi szégyen.
Tisztes munka az is,
De másra ne vetemedjünk.
A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából.
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt.
A lépcső alján állok
Amit eddig tettem, többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom,
Soha nem megyek vissza.
De készen kell állnom,
Mert ő eljön, hogy folytasson engem
Eljön, hogy fölemeljen.
Állatok közt ember, emberek közt vad,
Ez volt az életem, így voltam szabad.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
