|
|
|
| Előadó: | ÖSZTÖN Rap Együttes |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kothencz János Bíró István |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Feketén – fehéren (Kinek ahogyan tetszik…)
Feketén - fehéren színtelen az élet.
Akad akinek öröm, és van, akinek végzet.
A lényeg, hogy állandó legyen itt a vita,
pedig olyan ez a téma, mint átlátható szita.
Neked ez a hip-hop, ez a fájó fogalom.
A gyökere a tét, de jobb ha nem is akarom
én megérteni, ami senkire se hallgat,
a rap az a szokás, ami nem ismer hatalmat!
Refrén
Van akinek ez kell,
van akinek fogalom
ez az élet,
van akinek nyugalom.
Van akinek fehér a világ, ha nézem,
van akinek „talpig feketében”.
Lassan elindult a feketék között
mondanivalót közzétenni a sorok mögött.
Így útra kelt, minek a válfaja mára,
ha követed a trendet, tudd, hogy minek mi az ára!
Szól az a Dzsessz ami oda tesz (!),
nem is tudod hány zenének eleven alapja ez (!),
és jöhetnek az utak, ami valamit megmutat,
mint az R’n’B ami lelked után kutat,
vagy az underground hip-hop – az emberi kudarcok,
nem hiszem, hogy zenék között vannak a harcok!
Inkább az emberek közt, akik félre értik
a rap-et, a zenét, feketén - fehéren nézik!
Refrén
Azt mondták, hogy a hatvanas évek
a kezdete volt a nép - rapzenének.
Mások meg úgy vélik, afrikai törzsek
a rituáléban a ritmusra dőltek.
Hát nem tudom eldönteni, hogyan indult,
nekem még a Public Enemy volt, ha beindult.
Ő volt az első, a nyomornegyed élén,
akinek a szava ütött minden dala végén.
Refrén
Kilencvenes évek, a rap idehaza…
„Naughty by nature”-t hallgat a fiatal, és minden olyan laza.
Nem tudom, hol voltak akkor a sztárok,
kik fennhangon állítják magukról, hogy „tisztán látok!”
Hát így van ez manapság is tulajdonképpen,
hogy vitázunk a rap-ről, de csak feketén - fehéren.
Elmondjuk, mi lehet a jó zenének oka,
de minket is megillet a tévedésnek joga!
Szerintünk a stílusban benne az üzenet,
közzétenni magunkból egy társadalmi tünetet,
hogy nem vagyunk egyedül, közös a világunk,
színesebb a rap zene, mint ahogyan mi látunk!
refrén
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
