|
|
|
| Előadó: | Suhancos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Szabó Balázs Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Balázs:
Ázik az utca közzé elbujva,
köddé issza magát a sejtem.
Ma is korán keltem, a telefonban eltelt
néhány mozdulatlan, perctelen óra.
A TV-t ellepte az ének, az asztalt meg a csésze
szőnyegen kritizál a léptem.
Tejben úszik a kávém, látom abból, ahogy rám néz,
hogy a ráncaimban megszorultak az évek.
FankaDeli:
én azért nem csinálok gengtszer reppet
mert belőlük itt mögöttem csak bűnözők lettek,
stricik és kurvák, dílerek és függők,
itt örülsz ha felni van nemhogy bele küllők
itt anyád ugat, nem a kutyák fuxokkal,
amire te kivered én azt nézem undorral
na persze nem azért mert Feri egy kancsó,
hanem mert szerintem nem művész a Jancsó.
Itt díjakat adnak olyan fura lányoknak,
akik a popsi szexre enyhén szólva rászoktak
vagy csak rákaptak, hisz a kereslet diktál,
ez amit mondok én 10 éve immár.
FankaDeli Feri, a suhancos egy szelete,
nem spermás a szám és még mindig szűk a feneke
vagyis én nem lettem olyan, mint ők,
ott a díjátadón, ott a nagymenők.
Refrén: 2X
Ez még mindig a Wanted, ez még mindig a Ferike,
reppel ő telibe, reppel fedem le minden titkom,
a kis körúton, mer én itt vagyok itthon
FankaDeli:
Én itt nem ott, én itt nem máshol
ez az eredeti bárki is másol
a szécsényi várostól a jókai útig
minden utca óceán, és Feri úszik.
A lányok feneke, na meg a keble,
a kukim még áll, de tudod kinek van kedve
ahhoz a kurva AIDS-teszthez mégegyszer,
engem már csak a fáradtság ébreszt fel.
Végre alhatom végre álmokon át
minden lány szeret, minden fiú barát
minden ital hideg, minden leves forró
és valahogy én se vagyok prosztó.
De aztán reggel, megint kelni kell
jön a tv sok fux-al meg felnivel
minden ugyanugy baszik változni,
de minek is változna, és minek átkozni.
Refrén:2X
ez még mindig a Wanted, ez még mindig a Ferike,
reppel ő telibe, reppel fedem le minden titkom,
a kis körúton, mer én itt vagyok itthon.
Balázs:
Ázik az utca közzé elbujva,
köddé issza magát a sejtem.
Ma is korán keltem, a telefonban eltelt
néhány mozdulatlan, perctelen óra.
A TV-t ellepte az ének, az asztalt meg a csésze
szőnyegen kritizál a léptem.
Tejben úszik a kávém, látom abból, ahogy rám néz,
hogy a ráncaimban megszorultak az évek.
