|
|
|
| Előadó: | Suhancos |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Kőházy Ferenc (FankaDeli) Szabó Balázs Kőházy Ferenc |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Balázs:
Ázik az utca közzé elbujva,
köddé issza magát a sejtem.
Ma is korán keltem, a telefonban eltelt
néhány mozdulatlan, perctelen óra.
A TV-t ellepte az ének, az asztalt meg a csésze
szőnyegen kritizál a léptem.
Tejben úszik a kávém, látom abból, ahogy rám néz,
hogy a ráncaimban megszorultak az évek.
FankaDeli:
én azért nem csinálok gengtszer reppet
mert belőlük itt mögöttem csak bűnözők lettek,
stricik és kurvák, dílerek és függők,
itt örülsz ha felni van nemhogy bele küllők
itt anyád ugat, nem a kutyák fuxokkal,
amire te kivered én azt nézem undorral
na persze nem azért mert Feri egy kancsó,
hanem mert szerintem nem művész a Jancsó.
Itt díjakat adnak olyan fura lányoknak,
akik a popsi szexre enyhén szólva rászoktak
vagy csak rákaptak, hisz a kereslet diktál,
ez amit mondok én 10 éve immár.
FankaDeli Feri, a suhancos egy szelete,
nem spermás a szám és még mindig szűk a feneke
vagyis én nem lettem olyan, mint ők,
ott a díjátadón, ott a nagymenők.
Refrén: 2X
Ez még mindig a Wanted, ez még mindig a Ferike,
reppel ő telibe, reppel fedem le minden titkom,
a kis körúton, mer én itt vagyok itthon
FankaDeli:
Én itt nem ott, én itt nem máshol
ez az eredeti bárki is másol
a szécsényi várostól a jókai útig
minden utca óceán, és Feri úszik.
A lányok feneke, na meg a keble,
a kukim még áll, de tudod kinek van kedve
ahhoz a kurva AIDS-teszthez mégegyszer,
engem már csak a fáradtság ébreszt fel.
Végre alhatom végre álmokon át
minden lány szeret, minden fiú barát
minden ital hideg, minden leves forró
és valahogy én se vagyok prosztó.
De aztán reggel, megint kelni kell
jön a tv sok fux-al meg felnivel
minden ugyanugy baszik változni,
de minek is változna, és minek átkozni.
Refrén:2X
ez még mindig a Wanted, ez még mindig a Ferike,
reppel ő telibe, reppel fedem le minden titkom,
a kis körúton, mer én itt vagyok itthon.
Balázs:
Ázik az utca közzé elbujva,
köddé issza magát a sejtem.
Ma is korán keltem, a telefonban eltelt
néhány mozdulatlan, perctelen óra.
A TV-t ellepte az ének, az asztalt meg a csésze
szőnyegen kritizál a léptem.
Tejben úszik a kávém, látom abból, ahogy rám néz,
hogy a ráncaimban megszorultak az évek.
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
