|
|
|
A festő megkívánt egy nőt,
egy ünnepelt énekesnőt,
Ki mindig a szívről dalolt,
a rózsa a kedvence volt.
A festő mindent eladott,
a házat hol eddig lakott,
Rózsákat vett vagyonán,
s megkapta mindet a lány.
Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet senkitől nincs talán...
A szép álom így teljesült,
de túl gyorsan messze repült,
Másnap a lány búcsúzott,
mert a színpad az élete volt.
A festő most érezte meg,
hogy senkit így nem szeretett,
Nélküle csúf a világ,
elhervad minden virág.
Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet sohasem volt talán...
Elmúlt egy szép szerelem,
új tavasz jött szelíden,
Nem tudja senki se' már,
hol van a lány, merre jár.
A festő új házban lakik,
minden nap vár valakit,
Álmodva régi varázst,
rózsákat fest, semmi mást.
Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.
Millió, millió, millió rózsaszál,
vérvörös takaró tavaszi út porán
Millió, millió, millió rózsaszál,
gyönyörűbb üzenet sohasem lesz talán.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
