|
|
|
Refrén:
Hiába vagy bátor hé vándor vigyél magaddal!
Szavakkal küzdök a beton falakkal
Bízva bízz ember küzdve küzdjél !
Fenn marad az akaratod ameddig a tűz él
Hé vándor vigyél magaddal!
Szavakkal küzdök a beton falakkal
Bízva bízz ember, küzdve küzdjél
Fenn marad az akaratod ameddig a tűz él
Az égre nézz fel, mert kezeim csak nyúlnak
még kérnek a rímeim meg égnek mit érnek,
mert vérzek, mert félek hideg peremről le nézek
hideg veremből zenélek remélek, hogy a nevemből,
majd felébred egy új kor, mi úgy szól embereket nem hurcol,
emberekkel nem harcol, emberekbe nem karcol jelet,
mi az amit lehet?
Ez az utolsó lehelet
mi elvezet le leplezett tervezett tévedett
nem minden az élvezet a pokolban a végzeted
ha nem teszed a két kezed a szívedre,
majd mondod: vétkeztem meglehet
az érdemed meg elmehet a föld alá, mert eltemet
Te merted-e?
Vajon te érted-e?
Vagy ez a szar is másvalaki érdeme?
Vajon te merted-e?
Vajon te érted-e?
Vagy ez a szar is másvalaki érdeme?
refrén
Pardon én a lantom tartom
nem a blantom a baranyai fantom
és emelem a hangom talyvon koldus a királyfi
nem kéne a kormány aki hamisan csak irányít
fentről lentről a Duna-parti mennyből
meztelen a királyné a
nép meg röhöghet a szennyből
mi meg röhögjük a szennyből
hideg ez a beton haver kell fel
az LTP elnyel én már csak
egy palmallre vágyom
úgy, hogy ülj le barátom
szívjunk el egyet ketten
még a kettest meg várom
tudod azért dohányzom,
mert közben még anekdotázom,
hogy az Anett kidobott azt fázom
józan ész kívül a házon
csak még egy kör rövid,
hogy a hideg ne rázzon
és vágom, hogy jövő tavaszra
ha nem basz el egy rendőr Astra
akkor szorítom az ujjam a
verbál ravaszra és le vetem az angyalbőrt,
mert tudod itt az angyal csak angyalt ölt és
az ördög nem alszik nem horkol jó,
hogy minket itt már nem lát a szmogtól
a nyakam köré kötelet burkol a system
le burkol le ápol le számol meggátol
refrén
Az utcán ha járok fülemen a hallgató
nem érdekel mit látok az ütem mindig altató
ringató dallamok mindent ki töröl
realitás ilyenkor egy tátongó sír között
pedig ott van a megfagyott homless
pedig ott van a pozitív drogteszt
és ott lesz egy MC az utcán, majd andalog
fénylőek az éjszakák és sötétek a nappalok,
mert ilyenkor a magyar ember szabadon álmodik
lelked gyárkéményén minden füst távozik
és másnap jöhetnek a talpnyaló bókok
szőnyeg alá söpört dolgok júdás csókok
papírba toll-tól írók én mint Örkény
utcákon burjánzó szürkületben önként
magas házak között elvezet az őrfény
ez törvény elkapott az örvény
refrén
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
