|
|
|
Verze1:
Körülnézve mit látok, csak amit horizontom enged,
Kívülről vidámnak látszik a fájdalom, de belül szenved.
Az emberekben bízni nem lehet, hiszen mindegyik álnok,
Mosolygok, amíg látok, ha nem írnék kitől, lennének számok,
A Dávid barátommal együtt, kezünkbe vettük a témát,
Felvázoltuk egyből a tényeket, és hagytuk a sémát.
Amit kaptam, bennem marad, bármekkora dolgok azok,
Betermeltem az aranyérmeket, pedig csak dolgozgatok.
Tanultam inkább, mint utcáztam, jöhettek a dolgozatok.
Sokan mondták pondró, vagyok, magam után csak gondot hagyok,
Ha ezt gondolod, vállald magad, mutasd, mit érsz el,
Kitörni nehéz dolog, nyugodtan mondjad nekem, mit érzel.
Egy kézzel többre mész, annyit kapsz amennyit, érdemelsz,
De hogyha megvan mindened, előttem minek térdepelsz?
Ennyit érsz, többet mutatsz, látod ennyire vagy képes,
Nyugodtan bizonyíts másoknak, de a végén nehogy szét ess.
Amíg lehet, védekezz, emlékezz arra, amit megéltél az életben,
Hogy találkoztunk azon a napon, az nem véletlen.
A penge éle életlen, nekem elég egy lány, egy társ,
Papírra vetem a gondokat, nekem ez kell, neked más.
Mindig rólad szólt minden dal, amit véstem papírba tollammal,
Tovább léptem, mosolyogva, ismeretlen szólammal.
Már nincs tartalék, amit ne írtam volna ki magamból,
Hogy szeretlek, mindenki más ezt vette ki a szavamból.
Csak te nem láttad, mert elfedték gondolatom a mondatok,
Megbíztam benned, segítek bármikor, mást nem mondhatok,
Ha ez nem elég, a szívem adom, csak hidd el szavam terhét,
Láthatod Te is az életnek homályosan kínzó termét…
Verze2:
Pár gondolat, mi színessé teszi a hétköznapok szürkeségét,
Elrejti az álca, az emberek legnagyobb büszkeségét.
Szürkén látod a dolgokat, mégis a gondolatok jönnek,
Ha olyat látok, amit nem szívesen a szemembe könnyek szöknek.
A lányok könnyen jöttek, a barátok a repp felé löktek,
Az életemből írhatnék egy ezer oldalas könyvet.
Láttam rondákat és szépeket, kettészelt kék eget,
És most a felhalmozódott sorokból, állítok ki egy részletet
Amit lehet, kiállítok a sorsból, részemet kiveszem a sorból,
Megvárom, míg tisztán látok mindent, és kijózanodok a borból.
Utáltok, de mégis szerettek, így élem túl a holnapot,
Ha nem tetszik valami, akkor a papírra írok pár mondatot,
A gondolatokból összeáll a fejezet, ami az első,
Nekem mást jelent a külső, és fontosabb a belső…
Ebben különbözünk, de más dolgokban megegyezünk,
Hogy kiírjuk magunkból a gondolatokat, mi ezért reppezünk.
A lelkem nem más, mint egy kettészakadt füzetlap,
Én vagyok a hiphop, te meg csak egy üzlet vagy…
A barátaim mellettem, velem vannak és biztatnak,
Ezek a dolgok azok, amik a szürkeségnek színt adnak,
A szinten maradok, maradok egy 4betűs szakmában,
Az utolsókat írom, míg van tinta a tollam aljában,
Verze3:
Nem vagyok különleges a társadalom alsó szintjét érem el,
És pont az van felül, aki semmit meg nem érdemel.
Barátaim, az ell a Szabó, a Dávid meg a Néger,
És még volt pár olyan ember, aki nagyívben szégyellt.
Az álmom szétvert, amit kergettem, és elveszett,
Amit meg eldobtam magamtól, az önzetlenül kergetett.
Célokat kergetek, mert a cél az mindig szentesít,
A valósággal szembesít, a sors kegyetlen meccsre hív.
Elvétem a dolgokat, hiszen hibátlan világ nem létezik,
Merre felé vezet a jó út, mindig a rosszakat kérdezik.
A kísértés megragad, kiránt a valóság mélyéről,
Ha elgondolkoztál a dolgokról, szaladj vissza a sorok végéről.
Szilárd erkölcsömmel festem a valóságot színesre,
Csak az életet vázolom, amit élek, kicsit kifestve.
Első kézből írtam, mert azt láttam, amit elém tártak,
Ha nem elég egy gond, még egy párat az élet rád rak.
Ilyen az élet, egy kört mérek, de egy menettel intéz el,
És ha megnézel, amit még nem láttál, kérdezik, hogy mit nézel?
Ez az emberi kapcsolat, amitől inkább hányok, mint nevetek,
Mi csak átmenetileg hallottuk azt a szót, hogy szeretet.
Csak azt akartam, hogy őszinteség legyen a barátság alapja,
És ne úgy ítéljünk másoknak, hogy kinek mi volt a nagyapja…
Elérhetetlen valóság, szilánkok mind két szemedben,
Az igazság zárjának kulcsa, ott van mind két kezedben.
Ez egy lidérces valóság, mert azt látsz, amit szeretnél,
Nézd meg a szíved nem a társad, hanem egy lírikus ellenfél.
Első kézből, a számokban íratlan gondolatok halmozódnak,
Életre kelnek soraim, pedig csak a hangok mozognak…
Azahriah, Beton.Hofi és Pogány Induló is az idei Artisjus díjazottak között
Tabár István életműdíjat kapott, Eötvös Péter utolsó művét posztumusz díjjal ismerték el.
Idén is kiosztották könnyű- és komolyzenei kategóriákban az Artisjus-díjakat: összesen tizenhárom zeneszerző, szövegíró munkáját ismerték el. Tabár István életműdíjat kapott a szerzői egyesülettől, a többi könnyűzenei kategóriában Kovács Adrián, Schwarcz Ádám (Beton.Hofi), Baukó Attila (Azahriah), Cseri Hanna (cserihanna) és Szirmai Marcell (Pogány Induló) vehették át a díjat május 6-án a Magyar Zene Házában.
Fotó: Cseri Hanna
A komolyzene területéről Dargay Marcell, Dinyés Dániel, Futó Balázs, Mohay Miklós, Oláh Patrik
valamint Eötvös Péter, Kossuth-díjas zeneszerző posztumusz részesült az elismerésben.
Fotó: Eötvös Péter
Az év magyarnóta-szerzője Ludvig József lett. A 2023-as év produkciójának pedig a Stúdió 11 zenekar 60 éves koncertjét választották.
Az Artisjus 24. alkalommal díjazta a legkiválóbbnak ítélt kortárs zeneszerzőket és szövegírókat azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet a sikeres zenei produkciókra és az ezekbe fektetett szerzői munka jelentőségére. Az elismerés presztízse többek között abban rejlik, hogy a pályatársak ítélik oda a díjakat a kitüntetett művészeknek. Ezúttal is az Artisjus szerzőkből és egy zeneműkiadóból álló vezetősége döntött a díjazottakról, a könnyűzenei alkotók kiválasztását külön szakmai bizottság - nevezetesen Bágyi Balázs, Both Miklós, Czutor Zoltán, Kocsák Tibor, Major Eszter és Sebestyén Áron - készítette elő.
Tabár Istvánt életműdíjjal, Kovács Adriánt az év könnyűzeneszerzője címmel, Schwarcz Ádámot, azaz Beton.Hofit pedig az év könnyűzenei szövegírója díjjal tüntették ki.
Fotó: Kovács Adrián
Az év produkciójának a Stúdió 11 60 éves koncertjét választották, a formáció tagjai: Rátonyi Róbert, Barbinek Gábor, Boegán Péter, Csejtei Ákos, Csizmadia Dávid, Gátos Iván, Kalmus Pál, Magyar Ferenc, Nagy Balázs, Takács Donát, Tóth Gyula és Zsoldos Dániel. Junior Artisjus-díjat kapott Baukó Attila (Azahriah), Cseri Hanna (cserihanna), valamint a 18 éves Szirmai Marcell (Pogány Induló), aki az Artisjus-díj történetének legfiatalabb egyéni díjazottja. Az év magyarnóta-szerzője Ludvig József lett.
Az év komolyzenei műve kategóriában idén három alkotást is díjaztak: Dargay Marcell, Dinyés Dániel és Futó Balázs Jób könyve, Mohay Miklós Aranyszájú Szent János liturgiája, valamint a március 24-én elhunyt Eötvös Péter Valuska című, Krasznahorkai László regénye nyomán készült műve érdemelte ki az elismerést. A komolyzenei Junior Artisjus-díjat Oláh Patrik kapta.
Hét zenei kategóriában díjazták a szerzőket, valamint átadták a tavalyi év legjobb produkciójának járó elismerést.
Lista díjazottak dalaival a Youtube-on.
Kategória Díjazott
Könnyűzenei alkotói életműdíj Tabár István
Az Év Könnyűzeneszerzője Kovács Adrián
Az Év Könnyűzenei Szövegírója Schwarcz Ádám ’Beton.Hofi’
Az Év Produkciója Stúdió 11 - 60 éves koncert
Az Év Junior Könnyűzenei Alkotója Baukó Attila ‘Azahriah’
Cseri Hanna ‘cserihanna’
Szirmai Marcell ‘Pogány Induló’
Az Év Komolyzenei Műve Eötvös Péter: Valuska (posztumusz díj), szövegkönyvet írta: Keszthelyi Kinga, Mezei Mari;
Dargay Marcell, Dinyés Dániel és Futó Balázs: Jób könyve, szövegíró, dramaturg: Mátrai Diána Eszter;
Mohay Miklós: Aranyszájú Szent János liturgiája
Az Év Junior Komolyzenei Alkotója Oláh Patrik
Az Év Magyarnóta-szerzője Ludvig József
Az Artisjus irodalmi díjakat előző héten hirdette ki a szerzői egyesület. Az irodalmi nagydíjat Rakovszky Zsuzsa kapta, a többi irodalmi díjazott Győri László, Milbacher Róbert, Bényei Tamás, valamint Darvasi Ferenc és Reményi József Tamás (posztumusz).
