|
|
|
Verze1:
Szemtelenek az éjszakák, megköveznek a szavak,
Erőmből tellene írnom, de ezek olykor csak vadak…
Rengeteg jót adtál, rengeteg rosszat adtam, úgy, mint te,
Egyetlen szavadba kerülne, és bárhova mennék is érted.
Te nem kérted, értem, ilyenkor, teljesen más minden,
Lelkem kiszakad a helyéről, de Te vagy az én kincsem.
Ezek szavak, olykor nehéz a szeretet láthatóvá tenni,
Köszönöm hogy vagy nekem, nélküled, nem lenne érdemes lenni…
Kerteket bombázok érzésekkel, fájdalmam tompítom viharral,
Isten nem enged, közted és köztem a vita, egy próba diadal.
Cserébe egy szót vár tőlünk, őszintén szeretlek,
Igazából is mutatom, ezeken, a tetteken, sokan nevetnek…
Megvetnek a csalódások, ha bántasz is, tudod, megbocsátok.
Ezeket mind megbánom, ezek kegyetlenek ezek a szóváltások.
Berontok a szívedbe, az ajtót kegyetlenül csapom zárra,
Olvasol a gondolatomban, rátalálsz minden hibára.
Csapdába lépek, pedig javítasz, nem aggódom, ha itt vagy,
Átcsap a fedélzeten az érzelmi hullám, ami egyszer itt hagy…
Nálatok volt, utána nálunk, és legvégül kettőnkkel tartott,
A nevek, amik a szívemben kettészabták a partot…
Talán nem is gondolnád, a szavaddal a szeretet pótolnád.
Rengeteg bántás, felhők számra, a hibáimat elsorolnád.
Egy szó mi szíven talál, egy ölelés mi levesz lábamról,
Érted mindent megtettem, lemondtam minden vágyamról.
Leolvastad gondolatomat számról, arcomon az örömök jele,
Ezeket összegezve, mikkel megtelik, szívem ezzel lesz tele.
Illatod orromban, ízed a számban, mi elvisz az útra,
Ha ezeket nem kapom, úgy érzem, hogy az élet szíven szúrna.
Refrén:
A próba diadal, ami majd egyszer úgyis véget ér,
És a csatatérről az érzés végül majd célba ér…
Eszkábé, összetört álmok, távolság, őszintén szeretlek,
Szürke ködben, míg meg nem talállak, addig kereslek…
Nem nyugszom bele a hiányba, mindent megteszek, elérlek bárhonnan
És ha rossz a kedved, nyugtatlak pár szóval…
Ne aggódj, ha veszekszem, és ideges vagyok, csak féltelek,
Ezt az egyet értsd meg kicsim, csak erre kértelek.
Verze2:
Örömmel látom arcod, szemeid forgását, ismerem, mint tenyerem,
Ez mi kettőnk közt van, lassan több már, mint szerelem…
Minden érzés nyomot hagy, ha ismersz, ezeket láthatod,
Egy félre ment nyíllal, a szívemet akár, kettévághatod…
Egy szóban minden, mint vasban ötvözve az anyagok,
Repítenek az érzések, betesznek, a fekete angyalok,
Ezek reményt adnak, hiszen fénnyel érkezel, fénnyel távozol,
Az életembe ezekkel szeretet, és sok minden mást hozol…
Kopott emlékek, mik fakultak, még máig erősen bevillannak,
Az őszinte szavak írásától, ujjaim már lassan elzsibbadnak,
De bírom tovább… Odébb egy fikció, mi szertefoszlik,
Ez egy olyan álom, ami gyenge jellel él, még sem oszlik.
Összetartja egy erős érzés, a szeretet szakíthatatlan varrat,
Gázoltak lelkemben, tapostak át rajtam, kenték belém a sarat,
Mégis talpon álltam, tudtam az utam, ami előre visz,
Hiszen az a gyenge ember, aki az érzésekben nem hisz…
Félek kimondani, mit gondolok, ez az érzés egy börtön,
Úgy érzem szétszakadt a világ, ketten maradtunk ezen a Földön…
Egyik oldalon, te a másikon én, mi egyszer összeér,
Nekem Te vagy mindenem, nincs mi ennél nekem többet ér.
Ez egy vers mi neked szól, rád tartozik, parton a vallomás,
Ismersz már nagyon, észre veszed, ha baj van, a hangom más…
Ez egy mindent mondó tollvonás…
Sikeres showcase-nappal indult, majd változatos kanyarokkal, katartikus pillanatokkal és felfedezésekkel folytatódott a Bartók Tavasz keretében megrendezett Ritmo.
Ígéretéhez híven élményekben gazdag, globális merítést adott a 2024-es Budapest Ritmo háromnapos zenei utazása április 11-13. között. Gérald Toto varázslatos afro–francia sanzonjai, Gaye Su Akyol galaktikus karizmája, a BCUC által vezényelt transzszeánsz és a Puuluup felszabadult folkja ejtette rabul a közönséget.
Boldog arcok, a tavaszi estén teraszon pihegő közönség, networképítő nemzetközi szakemberek töltötték meg az Akvárium Klubot a Ritmo két fő koncert napján. A „felfedezések fesztiválja” szinte mindent felvonultatott, amit a műfajtól elvárhatunk: elmélyült pillanatokat, távoli kultúrák üzenetét és önfeledt bulit.
Gérald Toto
A hazai közönség imádta Gaye Su Akyol anatóliai pszichedéliáját, a BCUC afrofuturista őrületét, Gérald Toto simogató hangját és stílusát, vagy a Duckshell és Luca Bassanese közreműködését a Bella ciao erejéig. Az Erzsébet téren a legfiatalabb korosztály is kitáncolhatta magát a Duckshell és a Hét Hat Club ingyenes koncertjein. A Puuluup megnevettette és megtáncoltatta a hallgatóságot, míg a Romano Drom Terne Čhavéval közösen adott jubileumi koncertje ünnepi hangulatban telt. Az időjárás is kedvezett a fesztivál hangulatának, amihez tökéletes aláfestést adott Cyborg Templar és Tibsā az Akvárium teraszán.
A showcase-napon a hagyományos népzenétől a dark folkon át az elektronikus fúzióig vonultak fel térségünk zenei dialektusai.
Minden produkció telt házzal ment a Szimpla Kertben, a fellépések hatására több meghívást kaptak a zenekarok, ami a Ritmo egyik kiemelt törekvése. Sikerrel, az eddigi legmagasabb részvétellel zárult a Ritmo szakmai programja is a Magyar Zene Házában. Chris Eckmann, a ljubljanai székhelyű Glitterbeat kiadó alapítója kapta idén a Budapest Ritmo Díjat és az azzal járó egyedi bakelit lemezt, amelyet Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója adott át. A filmprogram idei különlegessége, Vincent Moon és a Dalinda közös alkotása erős szakmai visszhangot keltett.
A világzenei fesztivál idén is hozta, amitől jellegzetes és különleges ez a programsorozatot: nemzetközi szakemberektől az olasz költő-aktivistán át a dél-afrikai punk kollektíváig és a kíváncsi közönségig, mindenki találkozott a Ritmo sajátos erőterében.
Fotók: Pesthy Márton
