|
|
|
Egy fotelbe ülve, minden hangot tisztán hallok,
valaki elvesz tőlem mindent, maguktól esnek le a képek falról,
kérlek hagyd ott, miért az emlék legyen örök,
ezek vesznek körbe, pedig egy lélek sincs mellettem.
Mély ez álom, csak ez gyógyít,
még az idő is megáll és ordít,
szembe köp a rideg valód.
Torkom vágja el egy kés, amihez nem tartozik senki,
de jó én élvezem, más vezeti a kezem,
hogy mit tegyek, amit szabad,
már nem vonz, már nem érdekel,
ringyók sikítanak otthon, szűzies
égsz, éden könnyek égnek rommá,
az emberek nem félnek, fékevesztett
szertelenség, ebből merít minden féreg.
Elmosódik ez a világ, de én ki vagyok,
ha nem önmagam, hát ki, heh?
Mond meg hogy van ez?
/Refrén/
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Érzékeny tévúton elcsavarta fejem a szép szó,
mint ha valaki azt mondaná, csak maradjon, ez így jó,
leszek áldozat, hallucinálok egyre többet,
völgybe temettek, mellettem kelnek fel a holtak.
Testem ösztönzi a halált, kezem nyúlna még az életért,
de én csókot adnék neked, ha az agyamat nem mérgeznéd,
elszakadnék a mástól, erősebb a vasrácsok,
egy kedves szó, bár tudom ez nem hat már.
Sötét felhő kúszik az égre, eltakarják ezt a világot,
lángba borul a víz, talán kell nekem a hiányod,
hogy tudjam milyen vagyok, legyek végre én is szabad,
legyek önmagam, de mond meg ki vagyok.
/Refrén/
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Kés az asztalon, feléled ajkam, érinti a méreg,
vérben úszó szelíd nap, mi a hajnallal felébred,
soha nem szűnik az álom, örök lét, de ezt már bánom,
torz az arc és torz a lélek, pedig csak a nyugalomra vágyom.
Amit nem adhat meg senki, csábító a gondolat,
feszes kötél nyakam körül, ez oldja meg minden gondomat,
minden illúzió csupán, de mi lesz holnap után,
ha a holnapnak sincs kedve velem órákon át játszani,
csak bántani, szomjús szemmel nézem a holdat,
korlátot teremt a szenvedély, egy ember aki társ,
mert neki hódol be, a másiknak, örök harc,
mindig veszít, mindig szenved, mindig marad a kudarc.
/Refrén/
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
Mond hogy lehetnék jó, ha a környezetem ocsmány,
mond hogy lehetnék önmagam, ha az energiám fogytán,
csak egy apró foszlány, amit saját szemmel látok,
senkiben sem bízok és már magamtól is hányok.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
