|
|
|
|
|
| Előadó: | Rokko és Doggie |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
/Mindenki álmodik arról a lányról,
Akiről azt hiszi, ő lesz az az álom,
Mindenhol keresed, nézed, hogy hol van,
Lehet hogy pont, az orrod előtt ott van./
Egész életemben kutattam, merre lehet a nagy Ő,
Végig ott volt mellettem, de észre se vettem őt.
Ilyen a szerelem, egy furcsa érzés,
Megfertőzi a szíved, ami elől nincs menekvés,
Titokban nem tarthatom, amit irántad érzek,
Mert lehet, hogy utoljára látlak, és ettől félek,
Gyönyörű szemébe nézek, látom a fájdalmat,
Elment tőle mamája és nincs ki többé, várja,
Összebújva emlékeztünk a szép dolgokra,
Szomorúnak láttam és ez a szívemet marta,
Hogy vidámnak lássalak, bármit megtennék,
Mert mosolyod a világon, bárminél többet ér,
Boldog lennék végre, hogy mellettem vagy,
Mert egy szép álom válhatna végre valóra,
Megkapnám az élettől, amire régóta vágyom,
Az pedig te vagy, és senki más a világon,
Mindennap szüntelen csak rád gondolok,
Mert óráról órára egyre jobban hiányzol,
Szerelem hol vagy? Merre jársz?
Ha kellesz soha nem vagy itt, hisz szükség van rád.
Refr: 2x
Várlak téged én! Tudom, hogy hozzám visszatérsz,
Érzem a szívem legmélyén, hogy mindig van remény!
De való féltem eddig elmondani mindezt, amit érzek,
Gyorsabban ver a szívem akárhányszor, látlak téged,
Ha lehunyom a szemem mentén, látom az arcodat,
Rólad szól az életem te vagy minden gondolat.
Amikor átöleltelek téged, talán nem is sejtetted,
Hogy teljesen beléd estem, elraboltad a szívemet.
S mégis ez történt, de én egy cseppet se bánom,
Mert amikor a két szemedbe nézek, én a boldogságot látom.
El se tudnám képzelni nélküled az életem,
Köszönöm hogy rátalálhattam, Istenem,
A két kezem, amikor az arcodhoz ér,
És átölellek, a világ összes kincsével felér!
Amikor megismertelek téged, a szívem elraboltad végleg,
Rögtön tudtam, hogy te, vagy aki kell, megbabonáztál a szemeiddel,
Te, vagy akire mindig vágytam, boldog vagyok, mert rád találtam,
Arra kérlek mindig légy enyém, tudnod kell, szeretlek én!
Refr: 4x
A pápa álláspontja a mesterséges intelligenciáról továbbra is érdekes, részletes és helytálló.
A Vatikán volt az egyik első hatóság a világon, amely részletes és alapos állásfoglalást tett közzé az MI szerzői jogokra és kreativitásra gyakorolt hatásáról, valamint szabályozási beavatkozást sürgetett a károk megelőzése érdekében.
Részlet a Szentszék legutóbbi, kiváló állásfoglalásából
„Régóta bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy a közösségi médiában az elköteleződés maximalizálására tervezett algoritmusok – amelyek jövedelmezőek a platformok számára – a gyors érzelmeket jutalmazzák, és büntetik az időigényesebb emberi reakciókat, mint amilyen a megértéshez és a reflektáláshoz szükséges erőfeszítés. Azzal, hogy az embereket a könnyű egyetértés és a könnyű felháborodás buborékaiba csoportosítják, ezek az algoritmusok csökkentik a meghallgatás és a kritikus gondolkodás képességünket, és növelik a társadalmi polarizációt.
Tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket
Ezt tovább súlyosbítja a mesterséges intelligenciába mint mindentudó „barátba", minden tudás forrásaként, minden emlék archívumaként, minden tanács „orákulumaként" vetett naiv és kritikátlan bizalom. Mindez
tovább rombolhatja az analitikus és kreatív gondolkodás képességünket, a jelentés megértését, valamint a szintaxis és a szemantika közötti különbségtétel képességét.
Csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket
Bár az MI támogatást és segítséget nyújthat a kommunikációval kapcsolatos feladatok kezelésében, hosszú távon az a döntés, hogy kitérünk a saját gondolkodás erőfeszítése elől, és beérjük mesterséges statisztikai összeállításokkal, azzal fenyeget, hogy csökkenti kognitív, érzelmi és kommunikációs képességeinket.
Az elmúlt években a mesterséges intelligencia rendszerek egyre inkább átvették az irányítást szövegek, zenék és videók előállítása felett. Ez az emberi kreatív ipar nagy részét azzal a veszéllyel fenyegeti, hogy lebontják és lecserélik az „MI által működtetve" címkével, az embereket pedig a gondolat nélküli gondolatok és a tulajdonos és szeretet nélküli névtelen termékek passzív fogyasztóivá teszik. Eközben
az emberi géniusz remekműveit a zene, a művészet és az irodalom területén puszta gyakorlóterepekké degradálják a gépek számára.
A lényegi kérdés nem az, hogy a gépek mire képesek vagy mire lesznek képesek
Hanem az, hogy mi mire vagyunk és leszünk képesek, emberségben és tudásban gyarapodva a szolgálatunkra álló hatékony eszközök bölcs felhasználása révén. Az egyének mindig is igyekeztek megszerezni a tudás gyümölcseit az elkötelezettség, a kutatás és a személyes felelősségvállalás által megkívánt erőfeszítés nélkül."
