



Jah
Aha
olykor felteszem a kérdést, hogy mi a célunk
mi az miért élünk, s hogy megvan írva a sorsunk
vagy egyik napról a másikra élünk, és életünk
szabadon lóbáljuk, akár a két kezünk
szeretném tudni, hogy mi célja a tettnek
mi az mit magával hoz, és mit kell el felejtsek
azért hogy éljek, hogy ne forduljak magamba
mit kell mégis tegyek, vagy hogy írjam le szavakba
azt mit én érzek, csak egy fotó keret nélkül
talán a tett a tudattal már többé ki nem békül
az egyensúly nem létezik, mindig lesznek viták
a két fél fel nem adja, csak jönnek az új hibák
felemészt az élet, bár alig van már idő
hogy nyomot hagyjunk, s le írjuk azt mi feledhető
nah mi a célunk, mi okból születtünk?
ki tehet arról,h ide kerültünk?
mi a küldetésünk,mi a misszió, a feladat
hogy miért nem szállhatunk, akár a madarak
választ nem kapok, bár tudom nem is kértem
hogy milyen okból élünk,halunk én nem értem
az élet egy lánc, mégis hogyha akad
egy gyenge szem, az egész lánc végleg el szakad
talán újjá születünk, vagy talán mégsem
hogy mi az élet titka, én nem értem
a megfejtés még távol, bár jó úton haladsz
hogy megtaláld a választ, de hogyha le ragadsz
az élet majd rád nő, és észre sem veszed
de végleg le kell hunynod majd a 2 szemed
elpazarolt évek súlya nyomja válladat
emlékek, mik ilyenkor már csak ártanak
visszanézel, múltad kísért, de már érzed
de már érzed, hogy közel a véged
ennyi volt a film, miben szerepet kaptál
vázoljuk fel, hogy mi is az amit itt hagytál
hát semmit, látod ilyen az életünk
rejtélyes dolog, amit meg nem érthetünk
előre nézhetünk, már elmúlt egy élet
csak sorok, csak betűk, emlék képek
mik megmaradnak bennem, bár nem kértem
hogy miért fáj az elmúlás, én nem értem
én nem értem
én nem értem



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.