|
|
|
Könnyeim csak hullanak, hisz álom lett mi voltál
mert egy nyári napon könnyedén, magadtól eltoltál
de Én szeretlek, ezért nem értem a tetteid
még most is sírok utánad hallom még a lépteid
félek, talán a sors akarta hogy így legyen
talán az volt mi kényszerített, hogy az életemet feltegyem
egy lapra, amin a Te neved szerepelt
ez a név, számomra tökéletesen megfelelt
de már nincs, már csupán álmodom a hangod
még most is könnyes a szemem, hogyha meglátom az arcod
tiszta szív mi eltörött, már nincsen visszaút
magam maradtam, mert az életem oly rút
nélküled, mégis visszasírom a percet
mikor azt, hogy járunk-e halkan megkérdezted
a válaszom igen volt, akkor lettem boldog
mégis eltűnt az álom, mely szívembe örömet hordott
emlékszem, emlékeim magukba zárták neved
csak remél az élet, hogy látnak még veled
csak remél a srác, ki oly hűn szeretett
csak remélem hogy hallom még ajkaidon nevemet
csak álmodom már rólad, egy gyönyörű álom
mely bennem elveszett, nélküled fázom
mert Te voltál a nyár, de mára már tél lett
mert elment a lány ki egykor még féltett
félek tovább lépni, hisz nem akarok feledni
mert melletted oly jó volt, és megtanultam szeretni
odaadtam a szívem és minden szeretetem
de mit kaptam cserébe, örömöm újra kereshetem
már nem boldog az Élet, hisz a régi képek
nem gyógyítják sebeim, ez az mitől félek
mert csak az árnyékod mi megmaradt, csak azt ölelhetem
nem maradt más rólad csak egy kép, azt szerethetem
érted élek, érted halok, megfogadtam szeretlek
fogadalmam teljesítem, ez az ok miért kereslek
el nem feledlek, ezt nem várhatod tőlem
hogy eldobjam az emlékeket és hogy elvegyenek tőlem?!
azt nem hagyom, mert Te lettél az életem
hát hol van az igazság napról napra kérdezem
de nem válaszol senki, már nem hallom a hangod
csak magányosan lépkedek, és halkan sírok
---
Miért mentél el miért jó ez így neked
Miért nem mondhatom a neved
Miért kellett hogy ezt tedd
Miért nem lehetek veled, hidd el szeretlek
Miért nem volt jó velem
Miért kellett hogy ellökd mind két kezem
Miért nem jó, hogy velem vagy
Miért jó, hogy az életem el hagy
Miért nem lehetünk együtt
Mond miért szegi a szárnyát sorsunk
Miért nem jó az, hogy velem vagy
Miért halkul el mindig a bókunk
Miért nem ölellek újra mond miért nem
Miért kell, mond miért kell hogy így legyen
Miért nem lehetünk együtt újra
Miért nem suttogod, nevem
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
