|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csengey Dénes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ez egy befejezetlen dal maradt
mert Novák idejekorán földet ért.
Úgyszólván azonnal. Így aztán titok,
hogy mit is keresett valójában,
a bizonyos csak a helyzet, amibe csöppent.
Puhán földet ért a járdán.
- Igen - mondta - ez én vagyok a járdán.
Vigyázó Ferenc utca. És mindenfelől ünnepi zaj.
Aztán hátranézett,
és látta, hogy a háta mögött ott áll az üres telek,
a meredező tűzfalakkal.
- Hát ennyi nyom azért marad majd utánam.
Egy foghíj.
Ez az életművem.
Egyébként minden a helyén.
Nem is volt az egész olyan veszélyes,
mint amilyennek látszott.
Végül is mindennapos történet.
Mindennapos történet.
- Na jó, akkor lássuk tovább!
Merre is van a Jégmadár?
Arra.
Hát akkor én most erre megyek.
- és elindult az ellenkező irányba.
Ment két saroknyit,
és egyszer csak ott állt a Jégmadár előtt.
Semmi kétség,
fönt volt a cégér, bent az ünneplő barátai,
meg az evakuált lakók, nyakig kormosan,
az ajtón tangó dallam szűrődött ki.
Novák megdörzsölte a halántékát:
- Úgy látszik, eltévedtem.
Nem baj. Gyerünk innen.
Sarkon fordult, és megindult toronyiránt.
Két háztömbbel odébb
megint a Jégmadár előtt találta magát.
Ugyanaz a cégér, ugyanaz a közönség,
ugyanaz a tangó.
Novák hátraszédült, hogy:
- Hát mindenhol ez megy?
Hát hány ilyen étterem van errefelé?
Hány ilyen társaság van ebben az országban,
hogy soha nem fogynak el?!
- És rohanni kezdett,
két sarok, cégér, társaság, tangó,
két sarok, cégér, társaság, tangó,
két sarok, cégér, társaság, tangó.
És a barátai mindenhol integettek neki
a nagy üvegablakokon keresztül, hogy:
- Gyere Novák, gyere, gyere,
már csak téged várunk,
gyere édes öreg, gyere, gyere, gyere!
De Novák csak rohant, rohant,
mígnem végül megállt kifulladva.
Egy ház előtt állt meg,
amelyik különös véletlen folytán
a Jégmadár nevű étterem volt,
és ahol már sokan vártak rá türelmetlenül.
Megállt, és azt mondta:
- Hát ha így áll a helyzet,
akkor legyen ez a törzshelyem!
- Azzal belökte az ajtót,
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
