|
|
|
| Előadó: | Cseh Tamás |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Csengey Dénes |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
És a telefon közben folyamatosan csengett.
- Nem veszem fel!
Csak azért sem!
Visszatartom magam tőle.
Hát nincsenek itt más magyarok?
Csak ezek a kappanhájas, szétkenődött,
rokkant lelkű nyavalygók vannak itt?
Hát ezekkel én nem fogok együtt énekelni,
ezekkel én nem fogok összefogódzni!
Ne hívjatok többet, nem veszem fel,
nem leszek veletek kapatosan bőgő magyar tarka!
Mostantól egyedül… mostantól egyedül imádkozom.
Ugyanekkor történt, hogy a horgonyzó
munkálatok fordulatot vettek.
Valami kiszivároghatott a helyzetről,
és ez felpezsdítette az embereket.
Volt, aki vasreszelékkel,
folyamkaviccsal kezdte megtömködni
a zsebeit, az aktatáskáját,
sokan kapaszkodtak mély gyökérzetű,
öreg fákba, mások meg éppenséggel
elhányták a náluk levő nehezékeket,
a kulcscsomójukat, megszabadultak a protézistől,
lefeszítették a cipőjük sarkáról a spiccvasat,
vitorlákat, papírszárnyakat eszkábáltak,
erőltetett ütemű fogyókúrába kezdtek.
Két háziasszony egy húszkilós követ
cipelt fel a tizenhatodik emeletre, ezt ruhaszárító
kötéllel lebocsátották az ablakon keresztül,
a kötél végét az asztal lábához csomózták,
aztán csomagolni kezdték az ezüst evőeszközöket.
Közben egyetemista albérlők alagutat fúrtak
a pincén keresztül a húszkilós kő irányába,
hogy a föld alól kinyúlva észrevétlenül
levághassák a kötél végéről…
Egyszóval hangulatos keleti sürgés támadt,
ami nagymértékben nehezítette
a hivatásos műszakiak tervszerű munkáját.
Novák pedig csak hajtogatta magában:
- Egyedül én… egyedül én.
Hát akkor most én következem!
- és felvette a telefont.
- Halló! Kisasszony!
Kapcsolja kérem az összes állomást!
Halló!
Jól hallotok?
Üzenem mindenkinek, üzenem egész Ausztráliának
- és a hangja itt lassan átcsúszott abba
a soha nem hallott hangfekvésbe
(én ezt a hangfekvést nem tudom utánozni,
de Novák ekkor abban a hangfekvésben énekelt):
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
