dalszöveg, előadó kereső
Dalszöveg, előadó kereső
előadó, zeneszöveg betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Cseh Tamás: Sors elvtárs dala

Sors elvtárs dala

Ollálá és még egyszer ollálá
Stollwerk ez édes cukorparádé
mondja utánam Ecsédi, igen, igen, igen
ollálá, az íz, az íz simogatsz, andalítsz
te szájpadláson és nyelvem hegyén szerteszét ömlő édes íz,
jaj de jó, hollálá, jaj de jó
ez a süppedő forró, ízből és szagból összeszőtt szőttes jaj de jó
ollálá, mondjuk még százszor el,
hogy Stolwerk ez, hogy ez édes, hogy ez cukorparádé,
Na, mondja utánam, Ecsédikém, igen, igen, igen.
Ollálá, lálálálálálá, jaj de jó Ecsédi,
sőt jaj de jó is lesz majd, sőt jaj de jó máris,
fenomenális, jaj de jó mindig Ecsédi, mindig ollálá
lálálálálálálá
csüccs le csak Ecsédikém, csüccs le és ollálá,
na, csüccs le csak és csüccs le és csucsukálj csak
és mondd csak utánam Ecsédi
ollálá

És Ecsédi állt transzban a Baross téren, hogy lálá-lálá, a szája sarkából édes nyál csordult, Sas elvtárs pedig mosolygott, mint az üres országút, és mondta, hogy: -Jó, jó, Ecsédi, nagyon jó. Majd mind a két aktatáskájával verdesni kezdett, és egy idő után méltóságteljesen fölemelkedett a levegőbe. És az önmaga által kijelölt pályára állt természetesen, csakhogy ebben a pillanatban megszűnt az Ecsédire gyakorolt bűvös hatása, és Ecsédi fölugrott, megrázta a fejét, és szaladni kezdett alatta, hogy: -Sas elvtárs, a Vizi a pályaudvaron van? Azt tetszett mondani, tényleg a pályaudvaron van, azt teszett mondani?

És erre Sas elvtárs egy kört leírt az Ecsédi felett így, hogy: -Lálálállá, Ecsédi, ollálá! Majd még egy kört leírt, és azt mondta: -Hányszor kell maguknak mondani, Ecsédi, hogy hollálálá, mondani Ecsédi mondani, mondani!!!! Azzal elsüvített, és az érces rikoltása már az Astoria szálloda fölött hallatszott, hogy: -Sas, Sas, Sas, Sólyom, Sólyom, Sólyom, vételen vagyok, vétel, adás: -Beszéltem a fiúkkal, jó fiúk ezek. Sas még egy kísérletet javasol. Sólyom, vétel, vétel, adás, adás, vétel, vétel, adás...

És ő így el.Ecsédi pedig be a pályaudvarra, ahol Vizit hagytuk az imént, amint éppen azt kérdezte magától -emlékszünk-, hogy: -Indulnak-e innen vonatok egyáltalán. És ez egy nagyon veszélyes kérdése, mert aki ezt kérdezi, az könnyen megbukhat, mert ezt kérdezni a megingás jele. És lám, jött is a hurkosember, de Vizi azt mondta neki, hogy: -nem, nem törsz meg! És hát persze, biztos ami biztos, elrohant onnan. És futás közben mondta, hogy: -Egy vonatot, egy vonatot, egy vonatot nekem, a vonatunkat! És rohant, rohant, míg egyszer csak valami viszketésszerűséget nem érzett a gerinctájon, olyat, mint amikor valami nincs rendben, amikor meg kell állni.

És a Vizi megállt, megfordult, és a pénztárgépet látta, mellette a pénztárosnőt, és mondta, hogy: -Igen, az a pénztárosnő. És még egyszer odanézett, és látta, hogy egy férfi éppen fúrja bele a fejét a pénztárosnő nagy szőke hajába. És figyelte az arcot, ahogy az eltűnik, meg előbukkan a hajszálak között. És egyszer csak visszakapta a fejét, és mondta, hogy: -Úristen, az apám, persze, ez a törzshelye. Túlitta magát, nem fogják kiszolgálni, kezdődik a kunyerálás. De nem ment tovább, hanem hallgatta, hogy mit mond az apja. És az apja, ha lehetett még közelebb csúszni a pénztárosnőhöz, éppen azt tette és közben mondta, hogy: -A fiamra akarok inni, asszonyom, azt hiszem itt hagyott engem a fiam. Ki lát az emberekbe?????? Azt mondja, én vagyok az ital, nem vagyok megoldás. És ezzel meg vagyok oldva neki. Kisztihand, Őnagysága. Honnan tudhatnák ezek, amit mi tudunk? Kérek szépen, hoppá, mit is akartam, azt hiszem, elfelejtettem a nevemet! Nem, nem, nem, nem, nem, már megint megvan. Nem, nem, nem, ez a fiam neve. Az enyém is megvan, Emmácska, az enyém idősebb Vizi Miklós. És Vizi nézte maga előtt a padlót, vagy kövezetet, vagy mi volt az, és mondta magában, hogy:

Hallgass bele

Hírek
Hírek

Az eredeti Magyar Himnusz - Hymnus


Ezúttal egy mindannyiunkat érintő, zenetörténeti szempontból is jelentős hírrel érkezünk. Nem véletlenül a mai napon.

Jómagam gyerekként a nyolcvanas években hallottam a Himnuszt a „szokásos” alkalmakkor, különböző iskolai és egyéb rendezvényeken (ahol egyáltalán elhangozhatott…). Élénken emlékszem arra, hogy már akkor felmerült bennem, hogy miért lehetséges az, hogy a mi magyar Himnuszunk amolyan gyászos-kesergős, panaszkodós hangulatú. Ellentétben a „nyugati” testvéreink nemzeti énekei (pl. olasz, német, francia, amerikai, stb.) amelyek pattogós, induló jellegű és szövegében is jellemzően határozottan kijelentő, deklaráló jellegű - nem kérlelő, szánakozó, „bocs, hogy élünk” hangulatú, ahogyan annak idején számomra a saját Himnuszunk tűnt.

Hála Istennek és azon állhatatos magyar honfitársainknak, akiket szintén érdekel Himnuszunk eredete, sorsa, alakulása - mára rendelkezésünkre áll az eredeti változat, amely a fenti kérdéseimre megnyugtató választ adott. Ugyanis többek között (ezzel most nem mondok újat) a magyar nyelvnek is megvan az a szépsége, hogy ugyanaz a mondat különböző sebességgel, más környezetben pontosan ellentétes értelművé válhat. Gondolj szüleidre, vagy párodra: hány féleképpen lehetséges azt a szót kérdezni, hogy „IGEN?” - ebből nem mindegyik hangsúly megnyugtató… :)

Abban a megtiszteltetésben van részünk, hogy a Himnusz (Kölcsey versének címe: Hymnus) Erkel által komponált eredeti változatának „visszahozatalát” javasló Dr. Bencze Izabellával sikerült kapcsolatba kerülnünk. Közbenjárására kaptuk meg a mű keletkezését már több, mint 20 éve kutató, így a kapcsolatos történelmi tények és körülmények egyik legnagyobb tudású szakértőjétől, Somogyváry Ákos úrtól (aki nem mellesleg Erkel Ferenc szépunokája és egyúttal kiváló karnagy) az újra felvett, eredeti tempójú és hangszerelésű változatot, illetve engedélyt arra, hogy azt felhasználjuk és itt bemutassuk Nektek.

Dr. Bencze Izabella, mint jogász, felhívta a figyelmünket arra is, hogy Alaptörvényünk szerint Himnuszunk Kölcsey versére szerzett Erkel zene, amelyet a zeneszerző egy 1844-ben kiírt pályázatra komponált. A ma általunk ismert és énekelt Himnusz pedig egy 1938-ban Dohnányi Ernő által átdolgozott változat, vagyis Alaptörvényünk szerint is az eredeti Erkel zene a nemzeti imánk.

Álljon itt összehasonlításképpen a fent említett, eddig megszokott „lassú” változat és alatta az általunk az eredeti mű alapján készített felvétel.
Vedd észre a különbségeket:
• gyorsabb tempó
• harangszó az elején-végén (utalás a nándorfehérvári győzelemre, amely 1456. július 22. óta a törökök visszaverésének, Európa megvédőinek tiszteletére szól),
• az egyes szövegrészek közötti magyaros hegedűszólamok felemelkedő, magasztos futamai
• a fentiek összhatásaként pozitív hangvétel, bizakodó, előremutató és már nem könyörgő attitűd Hymnus eredeti változat

Előadja: a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az István Király Operakórus, a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, valamint a közönség, 2019. június 15-én a Magyar Nemzeti Múzeumban, Kölcsey Hymnus című versének megzenésítésére kiírt pályázat Erkel Ferenc általi megnyerésének 175. évfordulója alkalmából rendezett Emlékkoncerten. Vezényel: Somogyvári Ákos karnagy.



Használjátok szeretettel, legyen ez egy új mantra számunkra, énekeljétek Ti is pozitív előjellel ezentúl!
Akit érdekel a téma, a blog oldalunkon részletesebben is foglalkozunk a Himnusszal.

Békés ünneplést kívánunk, Boldog Születésnapot Magyarország!

CSR.