|
|
|
| Előadó: | Abigél (musical) |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Miklós Tibor |
|
Kocsák Tibor |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Musical |
| Címkék: | Keressük! |
Osztály vigyázz!
(Diákok):
Jó napot kívánok, Isten áldásával!
(Tanárnő):
Tinektek is jó napot, Urunk oltalmával!
Egy diák:
Tanárnőnek jelentem, a létszám tizenhat,
jelen van tizenöt fő, egy hiányzik csak.
(Tanárnő):
Ki az?
Egy diák:
Vitay Georgina torokgyulladással
négy napja fekszik a betegszobában.
(Tanárnő):
Szegény! Jobbulást neki!
Kis Mari:
Vitay Georgina egy vacak kis lázzal...
én bizony helyrehoznám egy hatalmas frásszal!
(Diákok):
Jobbulást neki!
(Tanárnő):
És most térjünk a tárgyra.
Vegyük át szépen
a múlt órán megismert hangsorokat!
A dúr, a dúr a dúr...
A dúr, a fényes dúr.
Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti dó...
(Diákok):
Dó, ti, lá, szó, fá, mi, ré, dó.
(Tanárnő):
Így van.
Na és most jöjjön a moll.
A moll, a moll, a moll, a moll,
a borongós moll.
Lá, ti, dó, ré, mi, fá, szó, lá...
(Diákok):
Lá, szó, fá, mi, ré, dó, ti, lá.
(Tanárnő):
Jól van.
És itt egy különleges dallam...
ötfokú hangsor,
úgy hívják, hogy pentaton.
(Diákok):
Ötfokú hangsor,
úgy hívják, hogy pentaton.
Mintha japán lenne,
vagy tán éppen kínai.
(Tanárnő):
Lám, ilyen a magyar is-
Réges-régi, ősi.
(Diákok):
Távolból jött ez a nép,
Távolból jött a zenénk.
(Tanárnő):
Puszták üzenete száll
tovatűnt tájakról,
Múltunk hírnöke a dal,
benne a Nap tüze lángol!
Fájón, gyönyörűen szól,
csupa szív, szép hangsor.
Lelkünk mélyén valahol
örömre a zene hangol!
És most így, óra végén
jöjjön egy kicsi jaaaazz...
Ez jót tesz!
Lá, dó, ré, mi, mi, szó lá,
Lá, szó, mi, fá, ré, dó, lá!
(Diákok):
Lá, dó, ré, mi, mi, szó, lá,
Lá, szó, mi, fá, ré, dó, lá.
(Mindenki, többször):
Lá, dó, ré, mi, mi, szó, lá,
Lá, szó, mi, fá, ré, dó, lá!
1. rész, Fotográfus mesterek és fotóművészek íróportréi, 2024. április 27 – június 24.
2. rész, A múzeumi fényképészek íróportréi, 2024. június 27 – december 15.
2024-ben alapításának 70. évfordulóját ünnepli a Petőfi Irodalmi Múzeum, amelyet egy gazdag és sokszínű, gyűjteményeit bemutató kiállítássorozattal ünnepel meg. Ennek a sorozatnak képezi az első részét A halandóság törékeny arcai fotókiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének íróportréiból. A jubileumi tárlat olyan válogatást mutat be a múzeum archív fényképeiből, amely sajátos keresztmetszetet nyújt az irodalom jeles szereplőiről éppúgy, mint a magyar fotótörténet kiemelkedő alkotóiról.
A kiállítás felépítése rendhagyó, mivel azonos főcím alatt két önálló, időben egymást követő tárlat szerepel. Az elsőn (2024. április 27 – június 24.) az archív írói arcképekre, míg a másodikon (2024. június 27 – december 15.) a múzeumi fényképészek munkája során készült portrékra kerül a hangsúly. A két egymást követő tárlat összesen mintegy 150, a múzeum tulajdonában lévő klasszikus magyar író arcképét vonultatja fel.
Végigtekintve a kiállításon, a látogató számos ismerős fényképre bukkanhat. Ki ne látta volna tankönyvében a megtört tekintetű Arany, az igéző Ady, a kalapos dendi Kosztolányi vagy a vigasztalan Juhász Gyula fotóját? Közös bennük, hogy valamennyit a PIM fotógyűjteménye őrzi.
A múzeum már 1954-es megalakulásakor kiemelt jelentőséget tulajdonított a fotográfiáknak, amelyek műtárgyként, készítőjüket is megnevezve kerültek be a nyilvántartásba. Az áprilisban megnyílt tárlat válogatás a Művészeti, Relikvia- és Fotótár 40 ezer darabos írói ikonográfiai kollekciójából, a PIM fotógyűjteményének legértékesebb egységéből. A Művészeti Tár fotógyűjteménye országosan is a legnagyobb írói képi adatbázis, és mint ilyen, nélkülözhetetlen kiállítások, irodalmi kiadványok összeállításakor is.
Az első bemutatón (2024. április 27. – június 23.) szereplő, időrendben kiállított mintegy 80 fénykép neves fotográfusok – Simonyi Antal, Ellinger Ede, Uher Ödön, Székely Aladár, Rónai Dénes, Pécsi József, Escher Károly, Zinner Erzsébet, Balla Demeter, Gink Károly, Molnár Edit, Szilágyi Lenke és többek - munkáin keresztül egyben fotótörténeti ívet is felrajzol, érzékeltetve, hogyan alakult a portréfényképezés technikája és szemléletmódja a korai és a legújabb felvételek között eltelt mintegy 150 évben. A tárlat legkorábbi fotográfiája Tiedge János Vörösmartyt ábrázoló felvétele 1854-ből, míg a legutóbbiak a 2000-es évekből valók. A kiállítás az irodalom és fotográfia egyfajta izgalmas találkozására invitál.
A gyűjtemény bővelkedik különleges, korai fényképészeti eljárással készült eredeti fotográfiákban. Kiemelkedik közülük Székely Aladár Ady Endréről 1915-ben készült dedikált fotója, Simonyi Antal Jókai Mórról, illetve Arany Jánosról készült albumin fényképei, Ellinger Ede Arany János fényképe, Balogh Rudolf Molnár Ferencről haditudósítóként készült fotója, vagy Edward Steichen, a divatfotózás úttörőjének Molnár Ferenc portréja, és Kaffka Margit albumin fényképe.
A halandóság törékeny arcai címet Juhász Ferenc Molnár Edit Íróportréim című 1973-as pécsi kiállítására írt megnyitóbeszédéből kölcsönöztük.
A második kiállításon (2024. június 27. – december 15.) a PIM fotósai (Berekméri Zoltán, Flesch Bálint, Bókay László, Dobóczi Zsolt, Belicza László Gábor, Gál Csaba és Birtalan Zsolt) által az elmúlt évtizedekben készített íróportrékra kerül majd a hangsúly.
A kiállítás kurátorai: Kovács Ida és Kemény Aranka irodalmi muzeológusok, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: Mihalkov György, PIM
